Bernics Ferenc: Közoktatás és tanügyigazgatás Baranya megyében 1945-1985 (Pécs, 1989)
D. Iskolakörzetesítés és tanügyigazgatás 1945-1985
összegezve: A 60-as években - a fentiekben vázolt problémák ellenére - jelentős, főleg mennyiségi fejlődés volt az ált. iskoláknál. Ezt jelzi a szakrendszerű oktatás és a szakos tanárok által megtartott órák arányának növekedése (2. sz. melléklet). Baranyában az 50-es évekhez képest a fejlődés üteme gyorsult, több területen (tanerők száma, osztálytermek, napközis ellátás, szakrendszerű oktatás) meghaladta az országos fejlődés dinamikáját, s ezért a megye kedvezőtlen adottságaiból eredő elmaradásának mértéke csökkent. A megye távlati fejlesztési tervében kitűzött célok egy része azonban, a nem kielégítő anyagi kondíciók miatt, irreálissá vált. Ezért a körzeti iskolák jelentős hányadában a szakrendszerű oktatás minősége - a tárgyi és személyi feltételektől és a tanulók bejárási (ingázási) körülményeitől függően - nem érte el a kívánatos szintet, nagy volt az iskolák közötti színvonalkülönbség. Az évtized második felében elkezdődött az iskolák számának csökkenése is. Ez országosan 827 (-13,1%), Baranyában 26 (-6,3%) iskola megszűnésével járt, de csak néhány helyen eredményezte azt, hogy egy-egy kisközség iskola nélkül maradt. (Ezeken a helyeken 10 fő alá csökkent a tanulók száma, s ezeket diákotthonokban helyezték el.) Jellemző volt viszont a kislétszámú iskolák eróziója a körzetesítés következtében. A 2 ill. 3 tanulócsoportos kisiskolák többségéből - miután a felső tagozatukat bekörzetesítették - 1 tanulócsoportos összevont alsótagozatos iskolák lettek. Egy évtized alatt 2 és 3 tanulócsoportos iskolák aránya országosan 54,5, Baranyában 60,5%-kal csökkent, miközben az 1 tanulócsoportosoké 49, ill. 32%-kal emelkedett. Az 1971. október 1-jei statisztika szerint Baranya megye 318 falusi iskolája közül már 195 (61,3%) csak alsó tagozattal működött. (Országos arány 1970ben 32,3%.) 53 Néhány helyen a nemzetiségi nyelvoktatás a bekörzetesítés következtében átmenetileg megszűnt, s ezt csak fokozatosan lehetett a központi iskolákban pótolni. A 60-as évek kritikai elemzését az 1972. évi oktatáspolitikai párthatározatban olvashatjuk. A határozat bevezető fejezete többek között megállapította, hogy a 60-as évek reformjának alapelvei egyenetlenül érvényesültek, nem tudták a szükséges feltételeket
