Bernics Ferenc: Közoktatás és tanügyigazgatás Baranya megyében 1945-1985 (Pécs, 1989)

C. A közoktatás tanácsi irányítása, igazgatása és felügyelete

Összegzés és néhány következtetés A történeti áttekintés talán érzékelteti, hogy oktatási rendszerünk, a kétségtelen eredmények ellenére, nem tudta megnyugtatóan teljesíteni a társadalmi elvárásokat. Legfeljebb azt a kétes értékelést lehet róla elmondani, hogy fejlettségi szintje általában megfelelt az ország adott gazdasági-társadalmi fejlettségének. Ez azonban nem elég! Az oktatásnak nem követnie, hanem előrehúzóan segítenie kellene a gazdasági-társadalmi fejlődést. (Egyes korábban a perifériához tartozó országok látványos fejlődése ezt bizonyítja.) Az elmúlt évtizedek oktatási reformtörekvései soha nem vették (vehették) figyelembe a reformok megvalósításához szükséges feltételeket. Ez a korrekciók sorozatát eredményezte, ami a reformok hitelét rontotta, gyakori funkciózavarok forrásává vált. Az iskolák államosításával létrejött állami iskolamonopólium, az egységes állami irányítás megteremtése, nemcsak pozitív előrelépést, de új problémákat is eredményezett. Az iskolák irányítása és ellenőrzése a tanácsok létrehozásával beépült a túlcentralizált államigazgatásba. Az állami centralizmus a tervutasításos rendszerben áthatotta politikai, gazdasági életünket. A 2. tanácstörvény már némileg korrigálta az igazgatási centralizmus káros következményeit és elkezdődött egy decentralizálási folyamat. Ennek végrehajtása a politikai labilitás, majd az 1956-os tragédia és az azt követő konszolidáció miatt nem, vagy felemás módon valósult meg. A 60-as évek közepén elkezdett „új gazdasági mechanizmus" a többi szocialista ország helytelenítő magatartása, a 70-es évek első felében kibontakozó világgazdasági válság és ennek kései felismerése; a belső reformellenzék ellenállása következtében törést, többszöri módosítást eredményezett. Újra felerősödött az állami centralizmus, ill. ennek burkoltabb megnyilvánulásai. A 70-es évek végére válsághelyzet következett be, amely az 1972-es oktatáspolitikai párthatározat következetes megvalósítását lehetetlenné tette, s újabb korrekciókra került sor. A decentralizálás folyamata az 1971. évi 3. tanácstörvény életbelépése után felerősödött. Az oktatás központi irányítása és igazgatása sok hatáskört adott le megyei és he-