Bernics Ferenc: Közoktatás és tanügyigazgatás Baranya megyében 1945-1985 (Pécs, 1989)
C. A közoktatás tanácsi irányítása, igazgatása és felügyelete
lépést talán csak az jelentett, hogy a t. felügyelők megfigyeléseiket elsősorban az iskolavezetés segítése érdekében végezték. Az iskoláról kialakított szintézis elkészítésébe azonban csak ritkán vonták be az igazgatókat, munkaközösség vezetőket és nevelőket, viszont a szakfelügyelőket annál jobban. Probléma volt a felügyelői módszerek egysíkúsága, amelyben a megfigyelés és számonkérés dominált. A 60-as évek elején Baranyában törekvés volt egyrészt a vizsgálati módszerek komplexitásának növelése, másrészt egy olyan szakfelügyelői szemlélet kialakítása, mely abból indul ki, hogy az általa vizsgált szaktárgy oktatási-nevelési eredményei hogyan reprezentálják, tükrözik az adott iskolatípus általános célkitűzéseit. (A rész hogyan tükrözi az egészet?) Ezekben az években terjedtek el a különféle írásos felmérések, főleg a tanulók tudásszintjének megállapítására. Voltak kísérletek a neveltségi szint megállapítása érdekében végzett írásbeli (kérdőíves) felmérésekre is. A felmérési lapok kérdései azonban gyakran primitívek voltak, s belőlük egyes felügyelők helytelen, hamis következtetéseket vontak le. Ezért a Baranyai Művelődésben megjelent egy tanulmány, melynek szerzője egyrészt hangsúlyozta, hogy a nevelők munkáját nem annyira az általuk alkalmazott módszereken, hanem mindenekelőtt a tanulók tudásán és neveltségén kell lemérnie a felügyelőknek, másrészt, hogy a vizsgálati módszerek kombinációjának (írásbeli felmérés, tanulókkal való beszélgetés, nevelőkkel való konzultáció, iskolai dokumentumok tanulmányozása, tanórai és órán kívüli tevékenység elemzése stb.) alkalmazásával lehet - különösen a neveltség vonatkozásában - megközelítőleg reálisabb képet kialakítani. 9 - Az 1961. évi III. tv. (reformtörvény) az irányításban és felügyeleti munkában lényeges változást nem hozott. A középfokú iskoláknál a főhatósági megosztottság lehetetlenné tette az egységes megyei irányítást, tervezést és felügyeletet is. Az oktatásirányítás lényeges módosulása csak 1967-ben, a már említett kettős alárendeltség megszüntetése, de legfőképpen az 1911. évi 1. tv. (harmadik tanácstörvény) életbelépése után következett be. Megyei vonatkozásban viszont nehézséget, bizonytalanságot okozott, hogy az AÍAÍ késett a működési és szervezeti szabályzatok és új felügyeleti