Bernics Ferenc: Közoktatás és tanügyigazgatás Baranya megyében 1945-1985 (Pécs, 1989)

C. A közoktatás tanácsi irányítása, igazgatása és felügyelete

minden további tartalmi, szerkezeti korszerűsítése megoldhatatlan".

3 e) Az 1970-es évek: Ennek az évtizednek, de a 80-as évek elejének is, az oktatáspolitikáját meghatározta az 1972. évi oktatáspolitikai párthatározat. Az oktatásirányítás és igazgatás szempontjából pedig lényeges változást hozott az 1911. évi új (3.) tanácstörvény. A párthatározat évekig tartó alapos elemző munkára épült, s előtte soha nem tapasztalt őszinteséggel tárta fel a magyar oktatásügy problémáit. Az országos elemzések és távlati elképzelések közül csupán az előzőekben már említett Munkaerő és Életszínvonal Távlati Tervezési Bizottság 1969-ben készített oktatásfejlesztési hipotéziseiből idézek néhány elképzelést, megállapítást. A „hipotézisek" 15-20 évre előre helyesen, az új gazdasági mechanizmus figyelembevételével határozta meg az oktatásfejlesztés fő irányait. Számítási anyagában azonban feltételezte a nemzeti jövedelem évi 5,4%-os növekedését és ebből az oktatásügy 4,8-5,1%-os részesedését. (Ez a prognózis az ismert okok miatt nem vált valóra!) Ezzel összefüggésben, mivel érvényessége ma is nagyon aktuális, szó szerint idézem a következőket: „Az oktatásnak a nemzeti jövedelemből való részesedése nemcsak a lehetőségektől, hanem attól is függ, hogy a társadalom felismeri-e, és milyen fontosnak ítéli meg az oktatás társadalmi, gazdasági - perspektívában progresszíven emelkedő - jelentőségét, funkcióit". Ügy gondolom, hogy a felismeréshez talán ma már eljutottunk (ez sem biztos minden irányítási szinten!), de a szükséges következtetések gyakorlati figyelembevétele még várat magára ! Az 1972-es oktatáspolitikai párthatározat, elismerve a 60-as évek iskolareformjának kétségtelen eredményeit, drámai módon tárta fel a problémákat. Ezek közül csak az irányítással, igazgatással és fejlesztéssel összefüggő néhány megállapítást emelek ki nagyon leegyszerűsítve : - Az iskolai élet túlszabályozott, a tanügyi rendelkezések túlságosan megkötik a pedagógusok munkáját, önállóságuk szűkre szabott, s az ellenőrzés elsősorban a formális elemekre terjed ki. Tovább élnek az elavult módszerek és beidegződések. Kellő segít-