Bernics Ferenc: Közoktatás és tanügyigazgatás Baranya megyében 1945-1985 (Pécs, 1989)

C. A közoktatás tanácsi irányítása, igazgatása és felügyelete

önkormányzattá kívánja fejleszteni. A felgyorsuló belpolitikai változások azonban az egész politikai rendszer átalakítását követelik, s ez az alkotmány és a tanácstörvény lényegi módosítását fogja eredményezni. A tanácsi szervezetbe integrált tanügyigazgatási (művelődési) szervezet csak a fentiekben nagy vonásokban jelzett változások kontextusában értékelhető. E sorok írója több mint három évtizedet töltött el a megyei oktatási (művelődési) szakigazgatásban, különböző beosztásokban. Ez idő alatt megtanult (megtanították!) „tanácsi módon", mindig a „vas-realitások" figyelembevételéve gondolkodni, értékelni, jelentéseket készíteni. Ennek a tanácsi gondolkodásnak, magatartásnak egyik alapvető eleme volt a valóság olyan sajátos megközelítése, mely leginkább úgy fejezhető ki, hogy „voltak, vannak igen jelentős eredményeink, de azért még léteznek problémák, nehézségek is, amelyeket meg kell oldani". A hangsúlyok - a gazdasági, politikai helyzet függvényében - változhattak, de a létező problémákat egyensúlyba kellett hozni az elért eredményekkel. Ha a szakigazgatási előterjesztések, jelentések nem tükrözték az elvárt egyensúlyt, főként az elért eredményeket, a testületi minősítés gyakran apolitikus, álobjektív, túlzottan pesszimista, a testületet lebecsülő, csak szervezeti jellegű, ill. anyagi igényeket támasztó, önkritikátlan stb. jelzőket tartalmazta. A szakigazgatási szerv vezetője vagy vállalta ezeket a minősítéseket, vagy körültekintően előzetesen egyeztette előterjesztését az illetékes vezetőkkel, vagyis saját kárán megtanulta, hogy mit és hogyan kell jelenteni. Akárhogy cselekedett, mindenhogyan kompromisszumot kellett elérnie. Természetesen a jelentésekben feltárt eredmények és gondok tényeken alapulnak, valóságosak. Igazságukat azonban nem a tanácsi testület, nem is a szakigazgatási szerv, hanem a társadalom, közelebbről az iskola, a tanulóifjúság neveltségi és tudásszintje verifikálja. Ennek tárgyilagos megállapítása, egzakt mérése rendkívül nehéz, többtényezős folyamat, mely csak társadalmi méretekben általánosítva írható le. A volt tanügyigazgatási dolgozó némileg szkeptikusan, csak magára vonatkoztatva, azt állapíthatja meg, hogy sok-sok küzdelem, erőfeszítés eredményeként - az örökösen