Márfi Attila (szerk.): Vörös Vince irathagyatéka a Baranya Megyei Levéltárban - A Baranya Megyei Levéltár segédletei 3. (Pécs, 2009)
A SZEMÉLYI HAGYATÉK ÁLTALÁNOS ISMERTETÉSE, RENDEZÉSE, AZ ISMERTETŐ LELTÁR SZERKEZETE, A DOKUMENTUMOK FORRÁSÉRTÉKE
kéznek, amelyek talán a személyi hagyatékból a legnagyobb kutatói érdekló'dést válthatják ki. Ez a forráscsoport Nagy Ferenc kisgazda politikus, egykori miniszterelnök, zömében Vörös Vincéhez írott leveleit őrzi 1936 és 1979 közötti időhatárokkal. A terjedelmes állag anyaga méltó emléket állít az egykori miniszterelnöknek, amely 7 tételből épül fel, de az iratok zöme Nagy Ferenc emigrálását követően keletkezett. Csupán az első állag tíz irata datálható az 1936 és 1940 közti időszakra. Ezek a Vörös Vincének írt levelek a gazdamozgalmakról és a Kisgazdapárt éppen aktuális ügyeiről tájékoztatnak. A többi hat állag forrásainak zöme a 70'-es években keletkezett személyes leveleket tartalmazza, de az 1979ben elhunyt Nagy Ferenc temetésével kapcsolatos forrásokat is ide soroltuk be. Ennek az állagnak kétségkívül a második tétel 110 iratból álló levél-együttese a legértékesebb. Olyannyira, hogy már több esetben is felmerült a publikálása. A levelezés Vörös Vince kezdeményezésére 1972 októberében kezdődött, s egészen 1979. májusig zajlott. Az irat-együttes sajátos módon Nagy Ferenc Pekori József egykori kisgazda vezetőnek írt levelével kezdődik, ugyanis ennek a kapcsolatnak köszönhetően kezdődhetett el a levelezés. Vörös Vince (alaposságának köszönhetően) nemcsak barátja leveleit őrizte meg, hanem a Nagy Ferencnek írt levelei is fennmaradtak, mivel leveleit indigóval írta. Ennek köszönhetőn dialógusszerűen követhetjük végig a két volt politikus párbeszédét, kérdéseiket és feleleteiket, a frissen szerzett új információkra való gyors reagálásaikat. Itt fontos megjegyezni, hogy egy ízben Nagy Ferenc megkérdezte barátját, nem származik-e baja abból, hogy vele kapcsolatot tart. Vörös Vince úgy válaszolt, hogy nem, s he érezne ilyet, jelezni fogja. Az akkori rendszer módszereinek megfelelően bizonyára nyomon követték a két jóbarát levélváltását, amit Nagy Ferenc egy alkalommal így érzékeltetett Vörös Vincével: „Az, hogy levelemet később kaptad meg Vincém, azt bizonyítja, hogy nem csak én olvasok lassan"... Mindezt fontos volt megjegyezni, tekintve, hogy a két jeles férfiú, bár a diktatúra politikailag már enyhébb időszakában vette fel újra a kapcsolatot, de ez mégis csak a Kádár-korszak volt. Ettől függetlenül sem Vörös Vince, sem pedig Nagy Ferenc nem élt az akkor szinte törvényszerű öncenzúrázással, leveleik rendkívül nyíltak, őszinték és szókimondóak. Ezt azért is fontos kiemelni, mert a számos személyes közlésen kívül természetesen a levelezések fő tárgyköre az egykori és az aktuális politikai helyzet volt. A kapcsolatfelvételt követően először óhatatlanul az egykori barátok és politikus társak sorsáról tájékoztatták egymást, ami később sajátságos üzenetváltásokká alakult, mivel többen nem merték tartani a kapcsolatot Nagy Ferenccel. Pár hónappal később már komoly, mondhatni munkakapcsolat alakult ki kettejük között, mivel Vörös Vince a kisgazdapárt történetének megírását tervezte, Nagy Ferenc pedig memoárja megírásán fáradozott. Ezért éveken keresztül zajlott az a levelezés, amelyben az uralkodó, hivatalos ideológiától függetlenül közösen elemezték az elmúlt időszak politikai történéseit, rendkívül sok adattal, és a politikai ellenfelek által szándékosan elferdített események tisztázásával: A Kisgazdapárt 1945 előtti és a koalíciós időszakban vállalt szerepei, Nagy Ferenc kényszerű emigrálásának valós okai, 1956 és természetesen az aktuális korszak politikai helyzetéről. Különösen izgalmas a levelezés azon szakasza, amelyben Nagy Ferenc hazalátogatásának ellentmondásos és sok problémát felsorakoztató
