Rozs András (szerk.): A Magyar Kommunista Párt (MKP) és a Szociáldemokrata Párt (SZDP) Baranya megyei és pécsi iratainak (1944-1948) repertóriuma - A Baranya Megyei Levéltár segédletei 2. (Pécs, 2005)

BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS A KOALÍCIÓS KORSZAK KEZDETÉTŐL A KÉT MUNKÁSPÁRT EGYESÜLÉSÉIG 1944-1948

1944. december 5-éri mondták ki az MKP Pécs-Baranyai Szervezetének másodszori megalakulását, mintegy 40 fős tagsággal. A 9 tagú vezetőségben foglaltak helyet a koalíciós korszak pécsi-baranyai politikáját jelentősen befolyásoló kommunista vezetők: dr. Boros István, Rajkovits Ede, Krancz Pál, Babella Károlyné, Gergely (Grün) Lajos, Körmendy Vladimir. Az MKP pécsi szervezete titkári teendőit dr. Boros István 1945. január 20-ig látta el, főispáni kinevezéséig, utóda Rajkovits Ede lett. Az MKP a pécsi üzemekben, a Pécs környéki bányavidékeken és községekben szervezkedett, 1945. április 23-ig 27 helyi szervezetet alapítottak, a taglétszám 1945 márciusában 3200-3 300 fő volt. Az MKP Pécs-Baranyai Szervezete

16 tagsága 19-es veteránokból, régi illegális pártmunkásokból, ipari munkásokból, bányászokból, kisiparosokból, baloldali érzelmű értelmiségiekből tevődött össze, valamint sok, az idők szavát érző új ember, karrierlovag csatlakozott a párthoz. Az MKP Dél-dunántúli Területi Szervezete 1945 nyarán már több mint 9 ezer taggal rendelkezett.

17 Olyan sokan jelentkeztek párttagnak, hogy külön bizottságot hozott létre a pártszervezet a belépési nyilatkozatok elbírálására. Pécsett 1945-ös MKP-tagsággal rendelkezett a volt szélsőjobboldali Turul egyesület egykori kerületi vezére.

18 Dr. Boros István mellett az MKP vezetésében Krancz Pál egykori vasmunkás szélsőbalos frazeológiájával és tetteivel tűnt fel. Az MKP pécsi vezetői között volt található a régi munkásmozgalmi vezér, dr. Hajdú Gyula. A kommunistáknak behódoló értelmiséget reprezentálta dr. Szabó Pál Zoltán egyetemi tanár, a munkásból lett pártapparátcsik nőpolitikust Deák Lívia. Az MKP-tól 1945 első felében nem volt idegen a balos, szektás, valamint a Tito-, jugoszláv-barát politika. 1945 januárjában Mohácson az MKP-szervezet két frakcióra oszlott. Az egyik csoport az MKP központi, „nemzeti" irányvonalát képviselte, a másik csoport a jugoszláv annexiós eszmék képviseletével okozott zavart. Vezetőjét, Rosinger Sámuel Ármint „pártellenes" magatartása miatt 1945. március 15. után kizárták a pártból, ő ezután Jugoszláviába szökött. Rosinger ezt követően a jugoszláv partizánok magyarországi akcióit segítette. A partizánok több esetben átjöttek a jugoszláv-magyar határon, egészen 1945 május-júniusáig beavatkoztak a határközeli, elsősorban a szerb és horvát nemzeti kisebbség által lakott községek életébe, tiltották a földosztást, lefegyverezték a helyi rendőrséget.

19 1945 első hónapjaiban az MKP pécsi szervezetében „balos" hangok szólaltak meg. Az 1945. március 15-i ünnepségeken egyes MKP-tagok úgy akartak harcolni a nacionalizmus ellen, hogy nem vittek magukkal nemzeti színű zászlót. Farkas Mihály 1945 március 15-i pécsi látogatásakor fellépett a baranyai MKP balos megnyilvánulásai ellen. Farkas megállapította, hogy a Pécs városi MKP vezetőségében többen azért nem működnek együtt a szociáldemokratákkal, mert szociálfasisztáknak tartják őket. A pécsi pártban Krancz, Rajkovits, Körmendy elvtársak „balos" nézeteik miatt nem találták meg a megfelelő hangot a szövetséges pártokkal.

20 De 1945 nyarától a kommunista párt pécsi területi szervezete Rákosi Mátyás ekkoriban képviselt irányvonalát híven követve - a népfrontos, koalíciós irányba fordult. Az MKP Dél-dunántúli Területi Bizottsága az új néphatalmi szervekben, elsősorban Baranya megye és Pécs város Nemzeti Bizottságában ragaszkodott a paritásos (egyenlő arányú) részvételhez. Ez azt jelentette, hogy a kommunista párt a hatalom és a befolyás megtartása érdekében támadta a kisgazdapárt és a polgári pártok által támogatott létszám-, illetve szavazat-