Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - DOBOS GYULA: "Emelt fővel". Élet- és pályakép Perczel Miklósról

Pajzs Dezső szerint gyakran előforduló íráshibának számít „th" írása „ch" helyett, amely kiejtésben „c". Tehát ezen okfejtéssel a Perthel olvasatban Percei.

8 Megjegyzendő, hogy az írásmódban mutatkozó c-t váltakozás a gótikus írásnak ezen két betűt majdnem egyformán író gyakorlatán is alapulhat.

9 A fentiek alapján azt tényként kell megállapítanunk, hogy a XIII. század harmincas éveitől a XV. század harmadáig, tehát 200 éven keresztül volt Magyarországon egy Perc(t)el nevű helység. A helynevekkel foglalkozó kutatók megállapítása szerint a nevek többségének alapja személynév. Végiggondolva a köznyelvi lehetőségeket arra a következtetésre jutottunk, hogy olyan közszót, amelyből a Percei származhatott, nem találunk, hiszen a „perc" szó nyelvújítási eredetű - 1787-ben keletkezett -, tehát nem jöhet számításba.

10 A név eredetének magyarázatára kívánkozik egy történeti megközelítés. A nyugati határvidéki Sopron vármegyébe már //. András előtt, Géza és István idejétől számottevő német beszivárgás figyelhető meg. Az uralkodók jelentős birtokokat adtak a bejövő német vitézeknek. Gertrúd szintén sok rokonát és hívét hozta az országba. E verzió alapján a Percei személy- és helységnevet tekinthetjük egy német származású adománybirtokos Perzl (Perczel) neve magyar kiejtésű változatának. A korábbiakban ismertetett adatok 1268-1435 közötti időből valók. Miért nincs későbbi adat? Lehet, hogy magva szakadt a családnak? Elképzelhető, hogy Gertrúd halála után, mint nagyon sok német lovag, Percei is visszatért Németországba, vagy az ország más részébe került. Egyéb adat hiányában csak hipotéziseink lehetnek. Az azonban biztos, hogy 1279-es adat szerint a Terre Percei, mint Sopron várához tartozó lakatlan hely, „Vacua" szerepel. 1435-ben mégegyszer felbukkant a Villa Percei neve Keresztúrra változtatásának említésével, de ezután végleg eltűnt Sopron vármegye térképéről. Nem tűnt el azonban a Perczel név, mert a budai káptalannál 1445. január 31én kiállított oklevélben a következő szerepel: „... magister Benedictus de Perczel curie nostre nótárius homo noster de ipsa curia nostra ad id specialiter transmissus..." Tehát egy Perczel Benedeknek nevezett jegyző végezte az oklevél aláírását.

11 Melich János a Magyar Nyelvben megjelent tanulmányában (II. évf. 54.) megfogalmazta: „Minden tulajdonnév köznyelvi használatú szóból ered". Csánki Dezső: Helynévcsaládok címmel írt cikket a Magyar Nyelvben (II. 386.). „A helynevek legnagyobb részének alapja... egyszerű személynév. Olyan személyeknek a neve, akiknek az illető lakott hely alakulásában döntő szerepük van, de akiket személy szerint megismerni, megállapítani ma már szinte lehetetlen." U. o. mint a 7. jegyzet. 10 A bérc szó alakja ugyan már 1214-ben ismert. Ebből alakult ki a bök, szúr jelentésű börcöl (Vas megye), bércei (Zala, Pest megye). Ennek a szónak egy zöngétlen „p" hanggal ejtett változata is elképzelhető. 11 1434. dec. 21-én, Budán Zsigmond király utasította a budai káptalant, hogy tanúskodjék Hédervári Lőrinc nádornak és fiának, Imre macsói bánnak a Tolna megyei Thamasy és Debregezth vára, a Somogy megyei Wymar, a Pozsega megyei Posegauar, valamint az e várakhoz tartozó, az oklevélben név szerint felsorolt Tolna, Somogy, Veszprém, Pozsega, Valkó megyei mezővárosok, falvak és valamennyi tartozékuk birtokában történő beiktatásánál. E birtokok valaha Thamasy-i Vajda fia: Henrik tulajdonában voltak, s a nádorral és fiával kötött szerződés útján jutottak az utóbbi kezére. Ezen oklevél a budai káptalan 1445. január 31-i átírásában található meg.: OL. DL. 90 975