Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - SZITA LÁSZLÓ: Bécsi haditudósítások az 1687. évi török elleni hadjáratról (1687. május-november)

nem jutottak. De mivel észlelték, hogy az egész ellenséges erő a nyakukba szakad s nem könnyű elszakadni tőlük, Badeni Lajos herceg azt javasolta, ha jónak találják, úgy mögöttünk elfoglal egy magaslatot, s így a hátunkban lévő 5-6.000 töröktől könnyebben lehet elszakadni. Ezt jónak találták és végre is hajtották, így az ellenséget előző táborukon át nagy erővel visszaszorították, s nagy zavart keltettek bennük, s a többiek is a vonalukhoz értek. Mihelyt ez megtörtént, az egész bajor választó sereg az ellenség ellen támadt, és rögtön a kezdetnél elűzték az ellenség 2 ágyúját. Eljutottak 500 lépésre az ellenség ostromárkáig; mindkét részről nagy tüzelés kezdődött; a törökök a magaslaton fedve voltak, de mi fedezék nélkül. Mikor az ellenség 3 sorozatot leadott, teljes erővel az ostromárkokra támadtunk, és az előtte lévő lovasságot olyan nyomás alá helyeztük, hogy nem tudta kiállni, hanem a janicsárokat is magukkal ragadva nagy zavarral menekülni kezdtek. Szerencsénkre az ellenség tábora igen hosszú, de szűk volt, mindkét oldalról mocsárral és erdővel határolt, s nem tudtak velünk szemben támadáshoz felfejlődni. így egymás hegyén-hátán hátráltak, ágyúikat elhagyták, sokan az erdőbe és mocsarakba menekültek, honnan - mint nyulakra vadászva - kiűztük őket. A lovasság javarésze eltűnt, a janicsároknak kellett a számlát fizetniük: 7-8.000 emberük maradt a helyszínen, 2.000 foglyot ejtettünk, nem számítva a már elmenekülteket, kiket utólag fogtunk el. Mindnyájan eldobálták fegyverüket. 100 ágyú, köztük 4 nehéz, 10 tűzvető, sok lőszer volt a táborban, valamint sok bomba és más lőszer; ugyancsak sok jószág, bivalyok, szép sátrak, Tiszt, rizs és egyéb török áruk képezték a zsákmányt; felfrissítettük magunkat, és az ellenség - hála Istennek - Dárdáig nem mutatkozott. Tegnap a nagyvezír sátrában „Te Deum Laudamust" énekeltek, és az összes ágyúk üdvlövést adtak le. Gondola tábornok úr 3.000 lovassal Dárdára vonult az ellenség felderítésére,

1 mely - a foglyok vallomása szerint - nem igen lehet biztonságban, mert a hadba kényszerített katonasága ismét haza akar menni. Ebben a hadműveletben csupán a bajor választó seregnek volt olyan szerencséje, hogy ilyen haditettet hajthatott végre; az erdő miatt a császári hadseregből csak néhány svadron tudott az ütközetbe avatkozni. Részünkről néhány tiszt megsebesült, kevés halott van, a legénységből kb. 430 a veszteség, jóllehet rendkívül heves harc volt. 2 szökött franciát is elfogtak, egyiket felakasztották, a másikat felnyársalták: ki egy franciát elfog 10 Dukátot kap. A választófejedelem a nagyvezír sátrában tanyázik, hol a nagyvezéri jelvényeket és a lófarkot is megtalálták. (Nyomtatvány) Journal, 1687. augusztus 23. No. 68. A cikk címe: „A keresztény hadsereg menetben Harsány-hegy ellen, augusztus 15. (Ford.: Szita L.) Megjegyzés: A Journal az adatokat közvetlenül Miksa Emanuel környezetéből kapta. A szöveg második része szószerint megegyezik Miksa Emanuel választófejedelem levelével, amelyet a csatáról Leopold császárnak küldött Bécsbe 1687. augusztus 21-én. • 1 Hasslingen is megemlíti Gondola altábornagy dárdai felderítő útját. A hajóhidakig felderítést végeztek, de török erőket már nem észleltek a Dráva bal partján. E 15-én kelt jelentése arról is szólt, csak menekülő, fegyvertelen törököket találtak, akiket megöltek vagy fogságba vittek. BB. Szerk.: Szita L. 203. p.