Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - SZITA LÁSZLÓ: Bécsi haditudósítások az 1687. évi török elleni hadjáratról (1687. május-november)

1687. augusztus 24. Bécsi haditudósítás a Harsány-hegy mellett lezajlott ütközetről Bécsből, augusztus 24. Tegnap korán, mindjárt a városkapu megnyitásakor a Választófejedelem Őfenségétől udvari futár érkezett, mely egy nem teljes jelentést hozott a legutóbb vívott győzelemről. Ez azt tartalmazta, hogy a 12-én megtartott haditanácsban elhatározták, hogy a hadseregek Siklósra és Pécsre vonulnak, e helyeket a helyőrség magukhoz vonásával kiürítik, majd lerombolják. A menetet a következő hajnalban úgy rendelték el, hogy a Lotharingiai herceg a jobb, a Bajor Választófejedelem Őfensége a balszárnyat és a hátvédet vezeti. Ekkor az ellenség meglehetős nagy számmal, bár csak 800 lépésnyire rájuk akaszkodott, ám mivel a menetet jó rendben és változtatás nélkül folytatták, ténylegesen megtámadni, nem merték őket. Hogy azután a mieink időt nyerjenek, a málha visszahagyásával a Harsány-hegy mellett, egy bozótosban foglaltak állást, s a balszárny előtt néhány ágyút hoztak állásba. Hamarosan mutatkozott az egész ellenséges erő: a janicsárok 30 zászlóalja 200 lépésnyire. A balszárny ugyancsak állást foglalt, és ez ellen ágyúzni kezdtek. Mindez addig tartott, ameddig a Választófejedelem Őfensége szárnyát a helyes rendbe felállította és a Lotharingiai herceggel egymagasságban állt, hogy támadáskor a támogatás egymás részére elvégezhető legyen. Erre a Bajor Választó, azzal az elhatározással, hogy az első támadást megindítsa, rohamot vezényelt. (Jóllehet ennek iránya a török hadsereg magja volt, s az egy ideig erősen ellenállt.) A török a Bajor Választó erőinek, mely állandóan teljes tűzben állott és oroszlánként harcolt, tovább nem tudott ellenállni, hanem vissza kellett vonulnia a közelében levő erdő előtti magaslaton elkészített védőárokba. Közben a jobbszárny is*az oldalába került, mely a sűrű bozót miatt állva kellett hogy maradjon, és csak a balt hagyta kényszerűségből harcolni. A továbbiakban az összecsapás erősebb lett, mert az ellenséget ebben az előnyös helyzetében meg kellett támadni, melyet a Választófejedelem által vezetett szárny oly módon hajtott végre, hogy az ellenség ezzel zavarba került és teljesen felbomlott és szégyenletes menekülésbe kezdett. Azt a Dráváig üldözték, amelynek hídjain keresztül - a foglyok vallomása szerint - csak a nagyvezír és lovasságának egy része jutott át, a hidai azonban mögöttük saját maguk lerombolták, és így a janicsárok, akik nagy megdöbbenésünkre fegyvereiket eldobálták, el voltak vágva az átkelés lehetőségétői.

1 Ezek azután részben az erdőkben, részben a mocsarakban menekültek tovább, de legnagyobb részüket, kik nem mentek tönkre, onnan kijőve részben lefejezték, részben elfogták őket; tehát ezután az ütközet után az ellenség 12-13.000 embere maradt a csatatéren, s több mint 2.000 foglyot ejtettek. Az ellenség teljes tábora, 86 ágyúból és 13 mozsárból álló tüzérsége, valamint leírhatatlan mennyiségű különböző lőszere 1 Hasslingen vezérőrnagy szerint - mint naplójában írta - az ellenség folyamatosan kelt át az Eszéktől északra elterülő mocsári hadihidakon, s a nagyvezír, miután nem tudta megállásra bírni a menekülőket, több ponton felgyújtotta a hidat. Sokan, akik át akartak kelni, a vízben kerestek menedéket, de ott elpusztultak. (B.B. 203. p.)