Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)
Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - FOGARASSY LÁSZLÓ: A pozsonyi magyar főiskolás egyesületek történetéhez (1937-1945)
tagjai a poszonyi MAKK-ban reformcsoport név alatt léptek fel, amely az 1938. március 7-i közgyűlésre ellenzéki jelölőlistát és néhány határozati javaslatot nyújtott be. így azt, hogy a MAKK könyvtárát alakítsák át bibliotheca pauperummá, a választmányban pedig rendszeresítsenek háznagyi funkciót. A közgyűlés folyamán heves vita folyt, amely után a reformcsoport visszavonta az ellenzéki jelölőlistát, és a szavazás előtt testületileg vonultak ki a teremből. Kijelentették, hogy a reformcsoport tagjai az új vezetőségben semmilyen funkciót nem fognak vállalni. Ezután a MAKK közgyűlése megválasztotta az új vezetőséget, Bartos Zoltán orvostanhallgatóval, mint elnökkel az élén. Az új vezetőségben a reformcsoport túlhajtott opponálása folytán mindössze két pozsonyi volt. Az új vezetőségnek a dicséretére vall, hogy amikor a szegényebb sorsú főiskolások segélyért folyamodtak,, az ellentéteket félretéve, több ízben azokat részesítette előnyben, akik az Eötvös Körnek is tagjai voltak, illetve a reformcsoporthoz tartoztak. 1938 őszén, az akkori politikai események miatt szokatlanul későn kezdődött az egyetemi tanév. A magyar főiskolások túlnyomó többségének a lakóhelye Magyarországhoz került, ezért az ottani egyetemekre és főiskolákra kellett átiratkozniuk. Prágában mindössze tízen maradtak, akik a diplomájukhoz szükséges utolsó vizsgáikra készültek. Ezért a MAK és a Táncsics Kör kimondották feloszlásukat, a prágai és brünni Prohászka Körök és a pozsonyi Eötvös Kör is októberben beszüntették működésüket. Az utóbbinak a tagjai feladták a passzív rezisztencia elvét, és az októberben megalakult Főiskolás Nemzeti Tanácsnak az Eötvös Kör utolsó elnöke is tagja lett. A Főiskolás Nemzeti Tanács nem volt politikai intézmény, hanem egy ad hoc létrehozott testület a CsMASz és a pozsonyi MAKK vezetésének tehermentesítése végett. Ugyanis e két szerv túlnyomórészt vidéken lakó funkcionáriusai igen nehézkesen reagáltak a száguldó eseményekre. Elvégezte tehát helyettük a fölmerült adminisztratív teendőket, és megszervezte az átcsatolt területsávon lakó diákság átiratkozását a magyarországi főiskolákra. Konkrét fellépésre azonban csak kevés esetben került sor. 7 1938 novemberében a pozsonyi MAKK-ban rendkívüli tisztújító közgyűlést kellett volna tartani, mivel a márciusban megválasztott vezetőségi tagok közül csak kettő maradt csehszlovákiai lakos. Ámde az akkor érvényben volt gyülekezési tilalom miatt nem lehetett összehívni a közgyűlést. Sikerült azonban összegyűjteni a választmányi gyűléshez annyi vezetőségi tagot, hogy az határozatképes legyen. Ez a választmány aztán kinevezett egy háromtagú direktóriumot, hogy nevében és helyette intézze az adminisztratív teendőket, és a gyülekezési tilalom megszűntével a közgyűlést hívja össze. Elnöke Simboch Béla orvostanhallgató volt. A „szükség törvényt bont" elve alapján mellőzte a házszabályok azon pontját, hogy a közgyűlésre húsz rendes tag ajánlásával ellátott jelölőlistát kell benyújtani, mert a jelölőlistát ezúttal maga állította össze, és azt az 1939. január 15-én tartott közgyűlés vita nélkül elfogadta. Igaz viszont, hogy az új választmányban minden árnyalat képviselve volt a prohászkásoktól egészen a -volt reformcsoportig, és az elnöknek megválasztott Simboch Béla valamennyiük bizalmát bírta. Ez év elején a pozsonyi MAKK-nak mindössze 92 tagja volt, de ősszel már jelentkezett az új utánpótlás. Simboch Béla orvostanhallgató utódai lettek az elnöki funkcióban: 1940-ben Hazay Pál orvostanhallgató, 1941-ben és 1942-ben Király Tibor joghallgató, 1943-ban és 1944-ben pedig Mittermayer Fe7 Dr. Földes József közlése.
