Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - FOGARASSY LÁSZLÓ: A pozsonyi magyar főiskolás egyesületek történetéhez (1937-1945)

renc kereskedelmi iskolai hallgató. Ezek közül tanulmányaik elvégzése után csak Király Tibor emelkedett ki: Budapesten egyetemi tanár, dékán, rektorhelyettes és büntetőjogász-szakíró lett. Tovább működött a pozsonyi Prohászka Ottokár Kör is, de tevékenysége 1939től már csak árnyéka volt a réginek, részben azért is, mert a mozgalom szellemi vezére, Pfeiffer Miklós kassai kanonok Magyarországról már nem irányíthatta, Elnökei ebben az időszakban Földes József joghallgató, Saxa Béla orvostanhallgató, Nagy Károly műszaki főiskolai hallgató, Duchon Gyula orvostanhallgató, végül pedig Feitscher Norbert joghallgató voltak, akik tanulmányaik befejezése után mind a szlovákiai társadalomban helyezkedtek el. 1943-ban 27 rendes tagja volt, közülük 7 nő, azonkívül a tanulmányaikat már elvégzett pártolótagok. Összejöveteleit és előadásait továbbra is a MAKK helyiségeiben tartotta, amelyeken vendégek gyanánt nem tag főiskolásokat is szívesen láttak. 1944-ben már széthulló félben levő asztaltársaság benyomását keltette, még tisztújító közgyűlést sem tartott. A kassai „Új Élet", amelyben gyakran lehetett olvasni egykori sarlósok írásait, és amelynek a behozatalát a szlovák állam idején csodálatosképpen megengedték, nem hozott cikket a pozsonyi prohászkásoktól Esterházy Lujza viszont továbora is rendes munkatársa volt. A CsMASz 1939. február 22-én tartotta utolsó közgyűlését, amikor már csak Brünnben és Pozsonyban volt tagegyesülete.

8 Az ekkor megválasztott vezetőség elnöke, alelnöke és titkára azonos volt a pozsonyi MAKK megfelelő funkcionáriusaival. Arra, hogy három héten belül az első Csehszlovákia megszűnik létezni, nem számított senki sem. Ezzel a CsMASz megszűnt, a brünni Corvinia pedig feloszlott, mert csak azok a magyar főiskolások maradtak meg a morva fővárosban, akik utolsó vizsgáikra készültek. Még ezt megelőzően nyílt meg - 1938 novemberében - az eredetileg Kassának szánt, de végül is Pozsonyba telepített műszaki főiskola, amely gépész-, villamossági-, vegyész-, építészmérnököket és mezőgazdászokat képzett ki. Egyúttal a Komensky egyetemet is kiegészítették az eddig hiányzó természettudományi karral, úgy hogy most már öt fakultása volt, mert az eddig létezett jogtudományi, bölcsészeti és orvosi karhoz nemcsak természettudományi, hanem katolikus hittudományi kart is hozzácsatoltak. A szlovák állam megalakulása után pedig a Komensky egyetem nevét Szlovák egyetemre (Slovenská univerzita) változtatták, amely néven még Csehszlovákia visszaállítása után is évekig működött.

9 Továbbra is önállóan működött a történelmi múltú evangélikus hittudományi főiskola. A pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamara alapítása volt az 1940-ben megnyílt kereskedelmi főiskola, amelyet csak évek múltán államosítottak, és azonos a mai közgazdasági főiskolával. A zeneakadémia mint főiskolai rangú zenekonzervatórium működött tovább. Létrehoztak még katonai főiskolát is. Ezért nőtt meg Pozsonyban a főiskolások összlétszáma, közöttük a magyaroké is. A MAKK létszáma 1943 júniusában érte el a csúcspontot: 212 tagja volt, köztük 28 nő. 1944 májusában azonban 192-re csökkent a MAKK rendes tagjainak a száma, de még ezek közül is 21 a háborús helyzet miatt tanulmányait megszakítva kénytelen volt katonai szolgálatot teljesíteni. A többiek így oszlottak meg: 45 orvostanhallgató, 31 joghallgató, 24 bölcsész, 5 gyógyszerészethallgató, 3 természettudományi hallgató, 2 protestáns teológus, 34 műegyetemi hallgató, 23 8

PR 1394. 9

A doktori okleveleket 1950-ben is az „Universitas Slovaca" nevében adták ki.