Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - KISS Z. GÉZA: Drávaszög és Szlavónia református egyházai a 19. századi civilizációváltás idején 1817, 1886

A sajtó A szlavóniai magyarság sorsát érintő cikkek a délkelet-dunántúli sajtóorgánumokban az 1880-as évektől jelentek meg, a századforduló évtizedeitől azonban az újságírók egyre intenzívebben foglalkoztak a kivándorlással, illetőleg a Horvát-Szlavonországban kisebbségben élő magyarság sorsával. Vezércikkekben, tudósításokban és rövid hírekben írták le észrevételeiket. A valós információk nem egyszer keveredtek a hamis hírekkel, és gyakran ezekből a féligazságokból vonták le a politikai konzekvenciákat. A korai cikkek hangneme kivándorlás-ellenes, a magyarok gazdasági nyomorúságát, jogfosztottságát hangsúlyozzák. A századforduló évtizedétől érzékelhetően megváltozott a sajtó hangneme, a kisebbségben élő magyarok gazdasági helyzetét objektívebben ábrázolják. Ekkor már politikai, ideológiai szándékok motiválják a sajtó mondandóját. A Somogy, a Pécsi Napló, a Mohács és Vidéke, a Dráva és Vidéke, a Pécsi Figyelő, és sorolhatnánk még azokat a helyi lapokat, amelyekben hetente vagy havonta egyegy cikkben érintik a kivándoroltak életkörülményeit. Mind hangosabban követelik a magyar anyanyelv, az iskolák és a vallás védelmét, és tiltakoznak a horvátosítás, valamint a horvát nacionalizmus megnyilvánulásai ellen. Magyarfaló papokról és tanítókról tudósítanak, egyöntetűen támadják Strossmayer djakovári püspököt, aki - kétségtelen tény, hogy - magyar-ellenességével tetemes károkat okozott. Ugyanakkor a délkelet-dunántúli sajtóorgánumok hangvétele is erősen nacionalista színezetű volt. Rendszeresen a magyarság térhódításáról cikkeztek, az ősi magyar földek visszacsatolását - Szlavóniára vonatkoztatták követelték. E tekintetben radikálisabb politikára bíztatták a magyar kormányt és mindazokat a kulturális szervezeteket és egyesületeket, amelyek a magyarosítás érdekében tevékenyen részt vehetnének. A tények ismeretének és elemzésének hiányában nyilvánvalóan hamis végkövetkeztetéseket vontak le, és nacionalista hangvételükkel iritálták az ugyancsak nacionalista horvát sajtót. A sajtó nacionalista kolomposai minkét oldalról megkondították uszító cikkeikkel a vészharangot. A horvát nacionalisták legfőbb szócsöve a zágrábi Obzor volt, amelyben több ízben is támadják a horvát kormánypártot, tehetetlenséggel vádolják, mivel Horvátországot nem képes megvédeni a magyar soviniszta törekvésekkel szemben. Az 1904. évi szeptember 2-i számában az Obzor „Magyarosítás" címmel vezércikket közölt, amelyben a cikk írója azt bizonygatja, hogy „az idegen elem bizonyos hazai tényezőinek segítségével magának Horvátországnak a területén támadólag lép föl..." Elsősorban azokra a magyarbarát arisztokratákra céloz, akik a magyar iskolák lelkes és hatékony támogatói voltak. Az Obzor a kulturális törekvésekben, a magyarok jogos anyanyelvi, iskolai és vallási követeléseiben kizárólagosan csak nacionalista politikái szándékot látott. A magyar iskolák ellenzését azzal indokolta, hogy éppen akkor követelnek a magyarok iskolát, amikor Magyarországon olyan iskolai törvényt készítenek, „ameílyel a nem magyar népek népiskolai maradványainak a nyakát akarják kitekerni". Sérelmezi a Muraközben élő horvátok kulturális háttérbe szorítását, majd arra hivatkozik, hogy Magyarországon még a horvát lapok és könyvek olvasását is megtiltják. A tények eltorzítása, láthatjuk, hogy a horvát újságíróktól sem volt idegen. A horvát és a magyar sajtó nacionalista szemléletével e tények elferdítésével és a gyűlöletes uszításokkal nemzedékeket fertőzött meg. A pánszláv mozgalom vezetői is felfigyeltek az éleződő konfliktusokra, és igyekeztek abból a