Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - KISS Z. GÉZA: Drávaszög és Szlavónia református egyházai a 19. századi civilizációváltás idején 1817, 1886

magyarság létszámát 41.417 főben állapították meg, tíz évvel később már 68.798 főre növekedett. 1900-ban pedig 90.180 magyart írtak össze.

2 Ha a vizsgált időszakban Szlavóniában élő magyarság százalékos arányát viszonyítjuk az össznépességhez, akkor az alábbiakat láthatjuk: 1880-ban 5,7 %át, tíz évvel később 7,4 %-át, 1900-ban pedig az össznépességnek 8,3 %-át alkotta. Bár a növekedés nem volt látványos, a horvát politikai vezetők - veszélyt szimatolva - a nacionalizmus dobverőit mozgásba hozták. Irritálta őket, hogy a horvát nyelvű lakosság részaránya ha nem is számottevően, de csökkent. 1880-ban az össznépességnek még 44 %-át alkották, két évtizeddel később, az 1900-as népszámlálás alkalmából már csak 39,7 % volt a részesedési arányuk.

3 A magyarság trendszerűen kimutatható növekedésével nemcsak a horvátok, hanem a szerbek is elégedetlenek voltak. Ugyanis 1880-ban a három szlavón vármegye lakosságának 34 %-a szerb volt, amely 1890-ben 32,4 %-ra, 1900-ban pedig 31,6 %-ra csökkent. A magyarok az ország különböző régióiból érkeztek a Dráván túli területekre. Bács-Bodrog megyéből 51.000, Somogyból 20.000, Zalából 12.000, Baranyából pedig 11.000 kivándorló hagyta el véglegesen a szülőföldjét.

4 De máshonnan is számosan érkeztek ide, így Torontál, Tolna, Vas, Veszprém és Trencsény megyéből. A kivándorlók többsége az anyaországgal határos megyék falvaiban telepedett le. A századforduló évtizedében Szerem megyében 49.000, Verőcze megyében 32.000 magyart tartottak számon, az összlakosságnak 14, illetve 15 %-át. Pozsega és Belovár megyében pedig egyaránt 15.000 magyar élt. A magyar nyelvű lakosság részesedése az előbbi megyében 6-7 %-ot, az utóbbiban pedig 2 %-ot tett ki. De számosan telepedtek le a nagyobb városokban Eszéken, Zimonyban és Zágrábban is.

5 Egy korábbiakban közzétett tanulmányunkban a somogyi kivándorlók útját követtük.

6 1880-1890 között Somogyból 4085 fő vándorolt ki Horvát-Szlavonországba. Letelepedésük több mint 150 települést érintett. A magyar kivándorlók új településeket is alapítottak, többségük azonban vegyes nemzetiségű falvakban telepedett le.

7 Még az occupait tartományokban - Boszniában és Hercegovinában - is éltek magyarok. Egy 1895-ben készített „egészen felületes becslés szerint összesen legfeljebb 4.000 Magyarországról kivándorolt magyar anyanyelvű egyén tartózkodhatott"

8 ezen a tájon. A Magyarországról kivándorolt zsidók e létszám egynegyedét alkották. Az egyik miniszteriális jelentés szerint: „Általában őket tekinthetjük Magyarország és Bosznia közötti kereskedelmi forgalom közvetítőinek, s mint ilyenek a magyarságnak kétségkívül hasznos pioner szolgálatot tesznek."

9 A korabeli szerző nyilvánvalóan a kivándorlásnak nemcsak a gazdasági 2 Országos Levéltár (A továbbiakban: OL) K-26-1909. XVI. 64. Elnöki jelentés a Horvát-Szlavonországban élő magyarság nemzeti gondozásáról alakult Julián Egyesület 1908. és 1909. évi működéséről. 3 U. o. 5. p. 4 Statisztika (Kérdés-felelet). Bp. 1925. 58. p. 5

U. o. 6 Szili Ferenc: Kivándorlás Somogyból Horvátországba és Szlavóniába (1850-1880). Első rész. In: Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv. 22. k. Szerk.: Szili Ferenc. Kaposvár, 1991! 55-71. p. 7 Somogy Megyei Levéltár (Továbbiakban: SML) Főispáni iratok 1891/161. sz. 8 OL K-26-1910-XVI. 94. 176. p.