Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - KISS Z. GÉZA: Drávaszög és Szlavónia református egyházai a 19. századi civilizációváltás idején 1817, 1886

KIVÁNDORLÁS DÉLKELET-DUNÁNTÚLRÓL HORVÁTORSZÁGBA ÉS SZLAVÓNIÁBA A kisebbségben élő magyarság sorsa SZILI FERENC A kivándorlás Észak-Dunántúlról - Fejér, Győr, Vas és Veszprém megyékből - az USA-ba irányuló kivándorlás már az 1880-as években kezdetét vette. A kivándorlók elsődlegesen munkavállalás céljából vállalták a hosszú utat, elindultak szerencsét próbálni. Dél-Dunántúlról - Baranya, Somogy és Tolna megyéből - a felesleges munkaerőt már az 1850-es évektől folyamatosan és egyre intenzívebben Horvátország és főképpen Szlavónia csalta el.

1 A szegényparasztok ezrei ekkor még nem Amerikában látták az ígéret földjét, vigyázó tekintetüket inkább a Dráván túli termékeny területre vetették. Ezekből az évtizedekből Horvátországba és Szlavóniába irányuló kivándorlásról nem rendelkezünk áttekinthető, pontos statisztikai kimutatásokkal, a magyar lakosság területi elhelyezkedését sem ismerjük. E tekintetben előrelépés majd csak a századforduló évtizedeitől veszi kezdetét, amikortól kezdve horvát és magyar szerzők statisztikai kimutatásokat, tudományos igénnyel elkészített tanulmányokat tettek közzé. Jóllehet ezek a tanulmányok mindkét oldalról elfogultak voltak, jelentőségüket mégsem tagadhatjuk, mivel a nemzetiségi ellentétekre felhívták a közigazgatás vezetőinek és a kormányzati szerveknek a figyelmét. Egyet kell értenünk a korabeli szakírók megállapításával, hogy a népszámlálási adatok a valóságot kellőképpen nem tükrözték. Horvátországban és Szlavóniában a közigazgatás helyi vezetői és a horvát kormányzati szervek irányítói, elsősorban abban voltak érdekeltek, hogy az összeírásokban a magyarság létszámát a minimálisra redukálják. Gyakran szándékosan a nemzetiségiek egy részét magyarokat, németeket - horvátnak tüntették fel, nyelvtudásuk, illetőleg illetőségi helyeik alapján. Ez utóbbi elsősorban a szórványmagyarságot fenyegette. De akik szláv hangzású neveket viseltek, vagy vegyes házasságban éltek, azokat is horvátoknak tüntették fel. A manipulációk ellenére a XIX. század utolsó évtizedeitől a magyarság létszáma - a kivándorlás következményeként - a statisztikákban is érzékelhetően növekedett. Az 1880. évi népszámlálás alkalmából a 'Hegedűs Lóránt: A dunántúli kivándorlás és a szlavóniai magyarság. Bp. 1905. 82. p.