Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - KISS Z. GÉZA: Drávaszög és Szlavónia református egyházai a 19. századi civilizációváltás idején 1817, 1886

szebb, magas sudártoronnyal ragyogó templomot... megbizonyosodhat róla, hogy ez a nép vallásos..."

4 Harasztihoz hasonlóan azonban Rétfaluban sem pusztultak el a „festett, tarka deszkák, hanem piros, arany, kék, zöld, fehér, sárga, fekete színükkel ott ragyognak a néhai mennyezet kazettái a két karzat mellvédjén, vagy egy-egy pad előbetétjén. Tulipán, rózsa, szegfű és más virágmotívumaik kazettánként változva töltik ki a teret. Ez az 1774-ből származott remekmű is ,Asztalos Botos János keze munkája". A mester a vallásüldözéstől oltalmazó Istenhez fordulva, a LXXXIV. zsoltár egy sorával tett bizonyosságot az építtetők szilárd hitéről: „...oh seregek Ura, boldogok lakoznak a Te házadban és szüntelen Téged dicsérnek".

45 A szlavóniai festett templomok leírásához használt szép tanulmányhoz mindössze egy megjegyzésem van. A kazettákon, úrasztali térítőkön, községi pecsétnyomókon is ábrázolt, lebegő szárnnyal, egymással szembeforduló galambpár nem a békesség, hanem a Communitas, vagyis a „Kösség" oltalmazó szerepének szimbóluma. Ezt hangsúlyozza barokkos gazdagságával a gyermekeit vérével tápláló pelikán madár is a rétfalusi szószék felett. A harangok elhelyezésének módját és eredetét pontosan rögzítik a feliratok.

46 Közülük a legkisebb a 40 fontos csengettyű. Öntési helyét nem ismerjük, de „Ave Maria, gratia plena, 1765" felirata arról árulkodik, hogy eredetileg egy római katolikus gyülekezet rendelte, de nem vette át, így új gazdái olcsóbban juthattak hozzá. 98 fontos, nagyobb testvérén ez a felirat olvasható: „Martin Félti hat mich gegossen in Graetz, 1776." Minthogy a templomnak akkor még nem volt tornya, bizonyos, hogy ez a két kis harang falábakon szolgált. Az 5 mázsa 15 fontos nagyharang már a torony felépülése után egy évvel készült, ott van rajta a gráci öntőmester, Salesius Félti (Martin munkájának folytatója) neve és az 1796-os dátum.

47 Az úrasztala általában követte a templom stílusváltozásait. Az idők homályában elmerült fatemplomban valószínűleg csak egy belül kivájt s deszkával fedett fatörzs, esetleg durván ácsolt láda húzódott meg szőttes takaró alatt, és rejtette magában az úrvacsorához szükséges eszközöket. Botos János templomához festett, faragott, lábas úrasztala illett, ennek helyére került a rétfalusi műkedvelők által készített „modern" asztal, 1913-ban. Az úrvacsorához használt edények ezúttal nem kormeghatározóak, ezért csak azt kell kiemelnem, hogy számuk 1817-1885 között mindössze egy aranyozott kehellyel és tálcával gyarapodott. Más jelekkel együtt ez a vallásosság hanyatlásának bizonyítéka is lehet. Nem hallgathatunk azonban itt sem az abroszok és kendők anyagáról, színéről, mert azok mindenkor összhangban voltak ajándékozóik viseletével. A prímet 1817-ben már itt is a tarka-barka selyemkendők és terítők viszik, de találhatunk még Rétfalun az abroszok között egy kék csíkú, vastag, egy fehér csipke közepű, egy fehér vászon, de (már) csipkével szegett és egy „fejér sáhos" abroszt. 46 RL PL. 1817. Magyarrétfalu. 47 RL PL. 1817. uo. A megrendelő presbiterek ráíratták, hogy: A' Rétfalusi Magyar Reformata Szent Ekklésiáé, amelynek hitvallása: Nem az akaróé, nem is a' futóé, hanem a' könyörülő Istené. Anno 1796.