Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - SZILI FERENC: Kivándorlás Délkelet-Dunántúlról Horvátországba és Szlavóniába (A kisebbségben élő magyarok sorsa)

Én elmegyek, te itt maradsz, Tőlem panaszt már nem hallasz Isten viselje gondodat. Te is viseld jól magadat. Én elmegyek... Magas az ég, kerek alja, Sokat kesergek alatta. Én istenem, sokat sírok, Mégis jó kedvet mutatok En jussak akkor eszedbe, Ha kenyér lesz a kezedbe De ne jussak más egyébről, Csak az igaz szeretetről. Jó kedvet azért mutatok: Ne tudja más, hogy búsulok. Búsulj szívem, mert nincs kedvem, Mert elhagyott víg örömem. Víg örömem, régi kedvem, Kiért holtig fáj a lelkem. Fáj is nekem a míg élek, Míg csak zeng bennem a lélek. Nincs semmi gyönyörűségem, Egész világ ellenségem. A kihez volt is reményem, Az is megcsalt régen engem. Nincs semmi.. Hullatom a sűrű könnyet, Eszem az árva-kenyeret. Árva vagyok, nincs gyámolom, Még a vizet is gyászolom. En istenem, mért is élek, Ha én annyi búval élek. Búval élem világomat, Bánattal töltöm napomat. Árva vagyok, árva lettem. Szerencsétlennek születtem, Árva vagyok mint a gólya, Kinek nincsen pártfogója. Bánat nélkül nincs egy órám, Mert búra szült édes anyám, Bújdosásra nevelt apám, Idegen föld az én hazám. Mikor a falevél elhull, Akkor minden kedvem elmúl! Hull a fának a levele, Örömem is elmúl' vele Idegen föld az én hazám, Idegen az ember hozzám. Nézem az eget és földet, Hullatom a sűrű könnyet. Sárga levél, sárga levél, Búsultomra miért levél! - Azért lettem búsultodra: Nincsen ágom, s nincs virágom! Nincsen ágom, nincs virágom, Nincs, kivel éljem világom. Leszek ágod s lesz virágod, Velem kell, hogy töltsd világod!