Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - SZILI FERENC: Kivándorlás Délkelet-Dunántúlról Horvátországba és Szlavóniába (A kisebbségben élő magyarok sorsa)

nejeikkel, a nőtleneket az általuk szabadon választott és hasonlólag szabadon ajánlkozott szegény székely hajadonokkal, erős fedezet alatt átszállíttatta Bukovinába, s a radontzi (!) cs.k. uradalomnak több mértföldre terjedő puszta, de termékeny helyein letelepítette, a leendő helységek határait kijeleltette (!), lakhelyeket, gazdasági épületeket emeltetett, minden családfőnek két erős igavonó marhát s egy tehenet adatott, valamint mindennemű vetőmagot és gazdasági eszközöket is... Ide-telepedésük után rablás és tolvajság nem fordult elő köztük, az épületek, marhák és gazdasági eszközök árát már az első nemzedék megfizette, a 12 napi robot alól pedig 1848-ban ők is felszabadíttattak s szabad polgárokká váltak. Forrás: Sürgöny, 1866. 2. p. 48. Magyar népszokásokat bemutató kötetben először szerepelnek a bukovinai magyarok, 1866. Ezek a magyarok Erdélynek székely földjeiről political zavarok következtében először Moldvába vonultak; onnan aztán József császár a kegyelem megadása után, Bukovinába telepítette le őket Hadik András és Laudon ezredesek vezetése alatt, mintegy 1777-dik esztendőben. (Házassági szokásaik.) A hívogatást két vőfél végzi, egy nős, pálcza a kezében, másik nőtlen, egy ölnyi hosszú vékony rúdon egy fehér s egy szép tarka kendővel. Meghívásuk így hangzik: „Isten szerencséltesse kegyelmeteket minden kívántféle javaival, és tartsa meg számos esztendeiben. Igen szépen köszönteti kegyelmeteket az örömatya, az örömanya, és hazaileányasszony (!), hogy ha az Isten engedi kegyelmeteknek békével élni a holnapi napot, ne sajnálják fáradságaikat az ő kelmik becsületes háziknál (!) megjelenni, ajánlják magukat: úgymint egy tál ételre s egy pohár italra, egy kis mulatságra, tiszta szívvel várják kegyelmeteket. Lakodalom mind a menyasszony, mind a vőlegény szüleinél három napig szokott tartani, de már az első nap délután a vőlegényhez viszik a menyasszonyt szekerén (!), minden ingó bingó jószágaival együtt, több lóhátas ifjak kíséretében. Ilyenkor van kiabálás, lövöldözés s nagybani pálinka ivás. Forrás: Résó Ensel Sándor, 1866. 79-80. p. Megjegyzés: A "Vasárnapi Újság" 1859. évf. alapján.