Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - SZILI FERENC: Kivándorlás Délkelet-Dunántúlról Horvátországba és Szlavóniába (A kisebbségben élő magyarok sorsa)

vásároltak össze, a birtokot aztán lassan szaggatni kezdte a kényesen nevelt utód és a kártya. A birtok azonban nem a megzsarolt nép kezébe került vissza. Havasi román községek vették meg... Józseffalván... (is ott élt) a nagyéhezés konjunkturális lovagja... A gabonát Besztercéről fuvarozták, valamint Moldvából az élelmes kiváltságosak, akik szabadon jártak keresztül-kasul a határokon az aranyat érő élelemmel, és a másoktól még csak nem is ismert erdei utakon csikorogtatták szekereiket. Ezek a kerekek sírták össze a vagyonaikat. Józseffalván két véka törökbúzáért ment el egy-egy hold. Forrás: Németh Kálmán, 1943. 52-53. p. 44. Imets F Jákó semmit sem tud kideríteni a bukovinai magyar falvak eredetéről. Ingadozik, hogy magyarhoni származásúnak, vagy székely eredetűeknek mondja-e őket, 1866. A vér-rokonság bizonyos, csak az ismeretlen előttem, hogy ama magyar telepek honnan és mikor származtak át Bukovinába? Ha tekintetbe vesszük, hogy a magyarjaink által lakott helységeknek mind magyar nevezetök van, s hogy e falvak egymással érintkezve compact terrénumot képeznek, és hogy mindnyájan földmíveléssel foglalkoznak, azt kell feltennünk, hogy magyarjaink ottan formális és rendszeres ültetvényezés maradványai. Ezt érteti e legkiválóbb telepnek, „Istensegíts"-nek elnevezése, mely mindennapi életünkben rendes vállalataink keresztény szép mottója szokott lenni. Hasonló commentar a „Fogadj-lsten" elnevezés, mely egyszersmind azt is sejteti, hogy az elnevezés magyarhoni magyartól származott, miután Erdélyben legalább a Székelyföldön a népnél ezen köszöntési alak sehol sem hallható. Ennélfogva a mondottakból az volna valószínű, hogy bukovinai feleink magyarhoni származású rendes teleptívény. Ezen észrevételekkel szemben némi székely eredetre, elvegyülésre vagy áthasonulásra engednek némely körülmények eszmélnünk... megtörténhetett, hogy a Moldvával közvetlenségben fekvő Bukovinába is székelyek szivárogtak át, vagy magyarok és székelyek együtt, míg ott ama 6 helységben consolidálódtak. Ezen nézetet gyámolítják bukovinai feleink nyelvének a székelyhez húzó sajátosságai, mint például az „es" kötőszó használata az és helyett, továbbá azon szokásuk, melyet a székelyekről századok óta egyaránt és jellemfestőleg ismétel krónikaíró és tourista, hogy t.i. idegent magok közt nehezen tűrnek, és idegen vérrel szintén nem elegyülnek, azaz házasságra csak egymásközt lépnek a fajrokonok; végre azon körülmény is, hogy ezen magyarok kevés kivételével mindnyájan katholikusok, mintha csak a tiszta kath. Csik, Gyergyó és Kászonszékekből, vagy Udvarhelyszék fensőbb részéből szivárogtak volna tova át azok a mostona idegen földre hárult testvérek. Forrás: Imets F. Jákó, 1866. I. közlemény.