Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - SZILI FERENC: Kivándorlás Délkelet-Dunántúlról Horvátországba és Szlavóniába (A kisebbségben élő magyarok sorsa)

Sok házban egyszerre három, négy halotí is feküdi. A gyermekek az utcán gazdátlanul kódorogtak. De gazdátlanul kínlódtak az állatok is. Naponta 15-20-at temettek, sok család teljesen kipusztult. Volt, hogy az asszony szapult, munka közben halt meg, a víz és a ruha még meleg volt, amikor a halottat megtalálták. A termés betakarítatlan maradt... Egyeseket csodálatosképpen nem fogott a betegség. Antalról mondják, hogy mivel rossz volt a családi élete, szeretett volna meghalni. Legtöbb halottat ő látott el, temetett el. Ágyukban hált, ruháikat felvette, még az ételmaradékot is megette, de a ragályt nem kapta meg. Volt aki elmenekült, az emberek meggyóntak és megadással várták a betegséget és a halált. Az elmenekültek közül is sokan meghaltak. November vége felé szűnni kezdett a járvány, karácsonyra teljesen megszűnt... Forrás: László János, 1935. 111-112. p. 42. Egy ínséges Időkben meggazdagodott ember átkos emlékezete. 1935. évi legjegyzés. Volt akinek az (1865/66-os) szűk esztendő bőséget jelentett. A magyarországi születésű andrásfalvi református pap, Tomka Károly, és a budapesti születésű volt honvédszázados, Göndöcs Antal által Andrásfalva részére juttatott kukoricát a papilakban raktározták el. A kiosztással a pap Balog Gergely harangozót bízta meg. Balog a pap betegsége alatt a kukorica jelentéktelen részét a reformátusok között szétosztotta, de a többit sajátjaként kefélte és értékesítette. Amikor a katolikus ínségesek hozzá mentek és a maguk részét kérték a segély-gabonából, a raktárból kihozott egy petráj kukoricát, a földre szórta és így szólt: „Nesztek pápisták! egyetek!" Az ínséges nép szemenkint szedte fel és sírva csókolta a kukoricát, de az adakozót megátkozták. Balog nagy vagyont szerzett ugyan, de nem volt belőle nagy haszna, mert egy peres ügyből kifolyólag mindenét elvesztette. Forrás: László János, 1935. 111. p. 43. Az élelmes emberek, a „nagyéhezés " konjunkturális lovagjai meggazdagodtak. Józseffalván a nép három emberöltő múltán is számontartja a becstelenül szerzett vagyonok eredetét, 1941. évi lejegyzés. ... Erdélyben áldott nyár volt, jó termés, a várszerűen bezárt Bukovinában pedig kegyetlen aszály, A fakérget őrölték meg kenyérnek, szép állatjaikat pedig viJágnak engedték, hogy ne kelljen nézniök a vergődésüket és a kimúlásukat. Gyermekeik számára földdel vásárolta a kukoricát, a puliszkának való lisztet az éhező bukovinai magyar... Egy hold elsőosztályú föld ára két véka kukorica volt; és vették mint a cukrot, mert nem tudták végignézni gyermekeik éhezését. Vajon kik árulták földért a gabonát? Élelmes emberekek, zsebrákok, akiknek kuriális háza amott csillog a templom tőszomszédságában. Csupa bensőséget