Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - SZILI FERENC: Kivándorlás Délkelet-Dunántúlról Horvátországba és Szlavóniába (A kisebbségben élő magyarok sorsa)

6/ más adakozóktól 14 fi. Összesen 139 ft 85 kr., mely összeget a m. püspök úr kipótolt 140 ftra o. é.; valamint azt is, hogy a méltóságos püspök urunk már háromszori küldeményében 411 o. é. frttal segítette a bukovinai evang. reformátusokat! E könyöradomány egyfelől egyházunk ősz főpásztorát, kinek atyai felhívására oly készséggel összehordatott, dicsőíti, másfelől hit- és nemzet-rokonaink keresztyéni lelkületét bizonyítja. És a mily sok hálakönnyeket fakasztott, oly sok bánatkönnyeket szárított fel a sírók szemeiről! De fájdalom, aggodalom jajait kell vegyítenünk hálanyilatkozatunk hangjai közé. Midőn mi reformátusokul, mintegy 800 lélek, a már begyűlt könyöradományban éhségünk enyhítését találjuk, ugyanakkor a 8.000 lelket meghaladó r. kath. nép minden jelentékeny segélytől megfosztva, az éhség ínsége alatt roskadoz és mezei tövis-burjánnal kénytelen éhségét csillapítani, életét, az éhhaláltól - míg lehet - oltalmazni! honnan van ez? Hogy a kath. keresztény kevésbé volna áldozatkész, mint más felekezetű, ezt nem hihetjük. Tán nem hatott el ez ínségnek híre még hozzájuk? Halljátok meg hát katholikus keresztyén magyarság minden osztályai: „a bukovinai kath. magyarság a rajta lévő győzhetetlen éhínség súlya alatt menthetetlen elvész, ha rajtuk nem segíttetik! és sietni kell a segítséggel, mert már is későn jön!" Itt helyben nincs semmi segélyforrás, az országtól telhetett segély egy háztájnak életét alig táplálhatta csak két hétig is; dolog, kereset nincs semmi, országos segély több nem adatik; a gabona, nevezetesen a törökbúza köble 11-12 forint; más gabonát alig lehet találni. Mi ugyan rom. kath. atyánkfiait sem zárjuk ki merőben a segély élevezetéből; nevezetesen az elegyes házasságban élők, teljesen egyenlő segélyben részesülnek a tiszta református családokkal; de 800 fő számára nyújtott segély 8000-et (mond: nyolc ezerét) nem menthet meg ily szörnyű ínségből. Egy kolozsvári hő keblű rom. kath. nő szívére vette e nép gyászos sorsát és a nélkül, hogy nevét kijelenteni kívánná, 10 frtot küldött könyöradományul, oly meghagyással, hogy az két egyenlő részben rom. katholikusok és reformátusok között Andrásfalván osztassék ki; a mi hívségesen meg is lett. Jövőnk is aggodalommal teljes, az igavonó marhájából kifogyott nép erőtlen kezével kapálja fel földjét és nincs módja vetőmagot szerezni; ha vet is némelyik, hol még az aratás; ha nem vet, ismét nem lesz aratás! Oh isten, küldj segélyt, nyújts vigasztalást! Nemes szívű jóltevőink, legyen kedves könyöradományotok az előtt, ki azt mondotta: arról ismerlek meg, hogy én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek; és mondja majd ama nagy napon néktek ezen ítéletet: „Én atyámnak áldottai, amit eggyel ezen kicsinyek közül cselekedtetek, azt én velem cselekedtétek!" Méltóztassanak a t. szerkesztő urak ezen czikket is lapjaikban kinyomtatni; tán ez is hoz valakinek, isten jó voltából egy darabka kenyeret! Andrásfalván, april 25-én, 1866. Bíró Mózes ev. ref. lelkész és esperes. Kántor János, biró. B. R. Biszak József, kurátor. Varga György, presbiter. Forrás: Bíró Mózes - Kántor János - Biszak József - Varga György, 1866. 228-229. p.