Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - SOLYMÁR IMRE - SZÖTS ZOLTÁN: Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához (III.rész)

A viszonylag kis lélekszámú Bukovinában nagy a bürokrácia, magasak az adóterhek. Az államgazdászati okok a szélsőséges időjárás miatt felszínre hozták a szervezetlenséget, a közbiztonság romlását, 1866. Ismeretes dolog, hogy Bukovina, ez a 181 négyzetmértföldet magában foglaló herczegségecske, egyike az austriai birodalom külön tartományainak. E parányi tartomány, mely csak 380.000 lakossal bír, egy külön államéletre utasítva a közigazgatás és törvényhozásnak minden kiágazását tartani kénytelen. Innen óriási az aránytalanság a népesség és hivatali arrangemente-ok között. E mellett a kis tartomány valamely alkotmányszerűségben sohasem részesült. A moldvai vajdák lengyel és magyar királyok érintkezéseinél a találkozási pontot képezte, s az egyezkedések hézagait pótolta; míg végre 1777-ben ócska szerdék gyanánt sok hányatás után a Felséges Habsburg-ház tartományaihoz kapcsoltatott. Innen kezdve a bureaucratia fészke volt, mely a nép terheit száma és kifejlettsége arányához képest szokta hatványozni. A bukovinai az alkotmányos élet és szabadság előnyeiben nem részesült mindaddig, míg primitív körülményű képviselete újabb időkben a birodalmi tanácsban meg nem jelent, s míg legelső Landtagja éppen e napokban össze nem ült. Mennyi alkotmányos előnyben részesült még most e tartomány: fejtegetni nem tartozik ide. Annyi bizonyos, hogy Bukovinában a mi kevés termés az idén lett, a lopás elől az sem volt biztos; aztán a marha oly olcsó, a pénz pedig oly szűk, hogy a nyomorult földnép adóját teljességgel nem képes fizetni. Ezen államgazdászati okokhoz a tartomány mostohasága és elemi csapások járulnak. E zord tartományban a tél félesztendeig tart, a más felében az év sovány, és kevés eledelt és takarmányt tenyészt. E mellett e fosztós, ruhanélküli és eladósodott magyarunknak a fát is pénzen kell vennie. Az 1864-ki nyáron a hideg esők és árvizek egészen elpusztították a vetéseket a széna-réteket; az idén pedig a szárazság tette tönkre őket; a gabona egyik helyt ki sem kelt, más helyt kiégett; harmadik helyt sem volt a lopás és préda ellen biztosítva. Forrás: Imets F. Jákó, 1866. II. közlemény. 29. A határszéli csempész-praktikák népi emlékezete Bukovinában és az onnan elszármazott dévaiak között. 1935. évi lejegyzés. Bukovinai jellegzetesség volt a csempészés is. Ebben nem állottak egyedül (a magyarok). A románok és a ruthének is űzték, mert könnyű és jó kereseti lehetőséget jelentett. A tiltott üzletelés a dohány egyedáruság beveztésével kezdődött. Nemcsak a szabad dohánytermelést tiltották meg, de a dohányt nagyon megdrágították Ausztriában. Moldvában (viszont) könnyen lehetett dohányt kapni és olcsó is volt. A módja: néhányan összeállónak, titokban átszöktek Moldvába, ott megvásárolták a dohányt. Egyiknek a zsákját megtöltötték kenderkóccal. Ez volt a falazó. Ennek úgy kellett a bódé mellett a határon átmenni, hogy az őrök lássák. Amikor megállást parancsoltak, de az futni kezdett, üldözőbe vették. Ezalatt a