Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - SOLYMÁR IMRE - SZÖTS ZOLTÁN: Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához (III.rész)

többiek a dohánnyal megrakottan átszöktek a határon. Akit elfogtak, a kenderkócért nem büntethették meg. Az átcsempészett dohányt jó pénzért könnyen el lehetett adni. A hivatalos dohányárusok, a zsidók kerültek nagyon nehéz helyzetbe, mert az ő dohányuk senkinek sem kellett. A fináncok házkutatást tartottak, rengeteg csempészett dohányt foglaltak le és semmisítettek meg. A csempészés csak akkor szűnt meg, amikor a határszéli lakosság részére „Gr" jelzésű olcsó dohányt kezdtek árusítani. A dohány után a sertésekkel, majd a marhákkal való csempészet következett. Nemcsak vásárolt, de lopott árut is vásároltak, azzal üzleteltek. Megtörtént, hogy ma még szántottak a lovakkal, másnap már a határon túl húzták az igát. Történt olyasmi is, hogy a lovak még a határon túl az istálóban ropogtatták a szénát, de már eladták őket, az idegen országban a csempész már ki is fizette az árukat. A csempészeket senki nem merte bántani. Hogyha a legkisebb mértékben megbántotta őket valaki, rövid időn belül súlyos anyagi kár érte őt. ... Az egyik istensegítsi zsidó azt merte mondani, hogy ha rábíznák, egy hónap alatt kiirtana minden csempészt. Nem telt el három hét és két szép almásszürke lova eltűnt az istállóból. Amikor ezt az egyik csempésznek elpanaszolta, az így válaszolt: Verje meg az Isten a tulajdonost!... Terménnyel is mesterkedtek. Ezt úgy csinálták, hogy saját termésüket nappal hazaszállították, éjjel pedig az uraság földjéről saját földjükre hordták a termést. Tehát a föld kétszer is termett nekik. Az ellopott terményt mindenütt keresték, csak ott nem, ahol volt, kinn a mezőn. A csempészek minden faluban tartottak olyan szegény embert, aki a lopásokat, ha szükség volt rá, vállalta. Még a büntetést is leülte. Visszaeső bűnösségnél arra hivatkozott, hogy sokgyermekes, nagyon szegény, az éhező gyermekek vitték rá ilyen cselekedetre. Családját az illetékesek bőven ellátták mindennel, még az elvesztegetett időt is megfizették neki. Forrás: László János, 1935. 78-79. p. Megjegyzés: A csempész életmód több évtizeden át virágzott. A század elején kezdett szorulni a hurok. 1906-ban a híres csempészek egy része lebukott, a többi erre Kanadába vándorolt. 30. A pauperizálódás nem csak anyagi, de erkölcsi és szellemi hanyatlásba is dönti a bukovinai magyarságot. Mind a kormány, mind az egyház számára sajátos csoportot jelentenek, de eddig képviseletük sem volt. A bukovinai kormányintézkedés lassú. Bár a gondokat jó volna hosszabb távra, tartósan megoldani, most sürgős alkalmi segélyezésre van szükség, 1866. ... Képzelhetni ily anyagi ínség teljes állapotában e népnél azon szellemi és erkölcsi alantasságot, melybe a pauperizmus szokta dönteni áldozatait... A szegénység nyűgözve tartja a szegény magyart arra nézve, hogy gyermekét neveltesse, iskoláztassa. Felsőbb iskoláik nincsenek; az elemi oktatás, ha néhol történik is, merőben esetleges és kellő kölcsönös föltételek nélkül a valódinak csak gúnyja. E nyomorult helyzeten segítendő, ha jól emlékezem 1858-ban történt az, midőn a Szt.-István-társulat néhány jóravaló bukovinai magyar gyermeket neveltetés végett Pestre vitetett, mint ama szellemileg kopár vidéken egy jobb jövőnek