Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - SOLYMÁR IMRE - SZÖTS ZOLTÁN: Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához (III.rész)

adtunk a Mindenhatónak, és könyörögtünk, hogy bőségesen jutalmazza meg magyarországi jóltevőinket. Még egyszer hálás köszönetemet nyilvánítom a kegyes adakozóknak, s magamat és az éhező bukovinai magyarokat további kegyeikbe ajánlom. Druzbáczky Bonaventura, istensegítsi administrator. Forrás: Duzbaczky Bonaventura, 1866. 195-196. p. 26. A hadikfalvi szűkölködők megkapják az egri érsek pénzsegélyét. A „Katholikus Néplap" rosszallóan említi, hogy a segélyek elosztásakor a katolikusokat mindeddig mellőzték. 1866. Az Egri érsek ő nagyméltósága a Bukovinában lakó hadikfalvi szűkölködő magyaroknak segélyezésére 40 frt-ot adományozott. E helység elüljárói (!) érzékenyen fájlalják, hogy ámbár Magyarországban könyöradományok általában véve mint a szűkölködő bukovinai magyarok részére gyűjtettek, mégis ők 7. hó 5-ig e könyöradományokból a legkisebb segélyezésben sem részesültek - mint állítják -, azért mert katholikusok. Szeretnők, ha nem volna így. Hadikfalván 4.000 kath. magyar lakik. Forrás: E., 1866. 206. p. 27. Imets F. Jákó, gimnáziumigazgató Gyulafehérvárról intéz felhívást a „Kolozsvári Közlöny" olvasóihoz bukovinai magyarjaink érdekében, 1866. Megint segélyért esdő hang nyilallik át a magyar haza élet erein. Az ínséges horvátnak, a magyar-alföldi aszályosoknak, az árvái szlávnak és a mindig nyomasztó viszonyok közt sínylő székelynek testvéri segélyre hívó szózataik még visszhangzanak füleinkben, midőn a hon határain túlról egy más hasonló szózatot érzünk szívünk mélyébe hatolni. Az „Idők Tanuja" 244. számában egy roppant nyomot rajzoló levél jelent meg, melyet Bukovina szegény magyar lakosai intéztek az esztergomi herczeg-prímás ő eminenciája által a magyar hazához, s mint gondolom, a többi püspökségek által a két testvérhon minden, főképpen kath. fiához és leányához. Ezen mintegy 10.000 szegény bukovinai magyar érdekében emelem föl szavaimat a magyar olvasó közönség előtt, eszmélvén azon körülményre, hogy ők nekünk valódi rokonaink, tekintve az égető okokat, melyek gyámolításunkat sürgetik s a lehetőleg kijelelve a módokat, a melyek szerint feleink, ki a létei legszükségesebb föltételeiért kiáltanak, segítendő lenne. Forrás: Imets F. Jákó, 1866. I. közlemény.