Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - SOLYMÁR IMRE - SZÖTS ZOLTÁN: Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához (III.rész)

vettern; (Az újabb 16 frt-nyi könyöradományt is elküldöttük már. - Szerk.) fogadja t. szerkesztő úr, valamint a kegyes adakozók meleg köszönetemet az ínséggel küzdők nevében is. Mi szegény elszakadt istensegítsi magyarok szegény fatemplomunkban mindennap imádkozunk a szent mise után magyarországi és erdélyi jótevőinkért, kérve rajok a Mindenható áldását! E sanyarú év legalább tíz évvel megrövidítette életemet; se éjjel, se nappal nincs nyugodalmam, szívem majd megszakad, midőn látom a szerencsétleneket, kiknek 3-4 napig sincs mit enniök. Többnyire mindenféle burjánnal élnek, czihart, csipkét, gyökeret s mindenféle füvet vízzel megforróznak (!) s úgy eszik kenyér nélkül. Az elébb oly piros, testes és víg nép most oly szánalomraméltó, el van hervadva, s oly gyenge, mint a legyek; látva őket, keserves könnyekkel öntözöm arczomat. Tönkrejutott a bukovnai, főkép az istensegítsi és fogadjisteni magyar nép. A bukovinai nép mindig bővelkedett gabonával, nem tudta, mi az éhség, de bezzeg most reá jött az Isten ostora, most rimánkodnak, sírnak, éheznek. Sok helyen kiütött az éhségtyphus, a napokban Istensegítsben meghaltak Demeter Ferencz és György János. A gabonát messze földről, Erdélyből és Magyarországból tengelyen kell hozatni. Egy mérő rozs, 10-11 frt, zab 5 frt, árpa 9 frt, kukorica 10-11 frt o. é. Babot drága pénzért egy szemet sem lehet kapni. - A tavasz eleinte kellemes és szép volt, őszi vetések sok reménnyel bíztattak, de most 3 hét óta fölötte szigorú, vad, hideg idők járnak, a vetések a hideg eső miatt megsárgultak; e miatt a gabnaárak (!) felhágtak. E két ínséges évben latorság, gonoszság, csalárdság annyira elterjedt Bukovinában, hogy borzasztó itt lakni. A fele föld vetetlen maradt, mert nem volt mag, munkát nem kap a szegény nép, mert nincs, ki dolgoztasson, marháinknak több mint felét bitangra kellett bocsátani. Új gabonát csak augusztus végére várhatunk. Oh de nagy csapás az éhség és pusztulás! Amim csak van, megosztom a szegény néppel, sokszor magam koplalok, de ki győzne annyi éhezőt kielégíteni? Istensegíts nagy magyar helység 2.360 tiszta katholikus lakossal, Fogadjisten fiókhelység, Istensegítstől egy mérföldnyire; ez utóbbiban 270 róm. katholikus, a többi református. Istensegítsben csupán Szőcs Jánosnak van gabonája, a többinek egy szem sincsen. Május 10-ike óta naponkint 300 emberre főzetek ebédet, de nem tudom meddig győzhetem. Úgy esznek a szegény éhezők, mint a sáskák. Magyarországból és Erdélyországból kaptam eddig 832 frt 71 kr könyöradományt, mi a gabna oly nagy drágasága mellett ennyi éhezőnek igen kevés; de azért is hálát adok az Istennek, s köszönetet mondok a kegyes jóltevőknek, mert így is, főleg a fogadjisteniek közül, sokakat megmentettem az éhhaláltól. A begyűlt könyöradományok az utolsó krajczárig az istensegítsi szűkölködőkkönyvébe írattak, hasonlóképpen a kiadások is. Ami volt, mind föláldoztam, s mellette kénytelen vagyok adósságot csinálni, hogy legalább a szegény özvegyeket és árvákat az éhhaláltól megmentsem. Van 268 frt 95 kr fizetésem s 28 hold földem, egyéb semmi. Ily mostoha időben bizony nagyon kevés. Annyi tehetségem sincs, hogy egy reverendát csináltathatnék. A május 18-án kezemhez vett 20 frt és egy ezüsthuszasból álló könyöradományt másnap ekkép osztottam ki: Lőrincz István kapott 5 frt-ot, Dudaj György feleségével s 3 gyermekével, kik már 3 nap óta semmit sem ettek, 5 frtot, Nagy József 2 frt-ot, Balázs József 5 frt-ot, Barabás István 3 frt-ot, Buta (!) György egy ezüsthuszast. Elosztás után nagy sírás és fohászkodás közt hálát