Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - SOLYMÁR IMRE - SZÖTS ZOLTÁN: Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához (III.rész)

értekezést, elég ahogy a kath. hitet és Nyelvünket mai napig megtartották, bár ezután is védené őket a Gondviselés! Forrás: Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár. Ms 10.528/1. jelzettel. Közölte: Domonkos Pál Péter, 1979. 1445. p. Megjegyzés: Petrás Incze János, moldvai csángó pap már nem tud a Madéfalva után Moldvába menekültekről, s arról, hogy Hadik onnan hívatta át őket az újratelepülő Bukovinába. Néhány családnál élhetett a korábbi származás tudata. E hagyományra utal a bukovinai születésű László Mihály dolgozata: „... 1776-ban Moldvából átköltöztek Bukovinába, hol már ekkor is lakott kevés magyarság, részint az utolsó Rákóczy fölkelés után Zemplénből, Sárosból Galícziába, s innen Bukovinába menekült kuruczok utódai, kik az újonjöttekkel összevegyültek..." László Mihály, 1877. 160. p. 16. A moldvai csángó magyarok papja örvendezik a bukovinaiak kapcsolatfelvételén. Hívei hátrányosabb helyzetben vannak, 1863. ... Örvendettem leikembül, hogy kegyed szerencsésebb volt a Sz. István társulathozi folyamodásban nálamnál, én is tettem ilyesmit 1858-ban, de az leve Danielik Ur felelete, hogy a Szent István társulat az Osztrák határokon túl nem működik: - mennyiben is ámbár mikép tekincse (!) kegyed a bukovinai rokonaink sorsát, sok tekintetben elébb áll és boldogabb, mint Moldvaromániában idegen Kormány és a Görög nem egyesült hitű nép között... Forrás: Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár. Ms 10.528/1. jelzettel. Közölte: Domonkos Pál Péter, 1979. 1445. p. 17. A bukovinai magyarok megtelepedésének rövid története. A sorshúzással a kamarai, illetve földesúri birtokra került családok sorsa eltérően alakult. A katolikus falvak állapotának leírása, különös tekintettel az egyházra és az iskolára. A népszaporulat rendkívüli. 1864. A bukovinai magyarok székely eredetűek. Mária Terézia uralkodása alatt jobbágyságra kényszeríttetvén, sokan közőlük (!) készebbek voltak hazájukat elhagyni, mintsem a terheket felvállalni. Minek folytán átlépvén a határvonalat, bujdostak egy ideig a szomszéd oláh és moldvai vajdaságokban Martonfy (!) Mór hittérítő lelkész vezénylése alatt. Későbben a moldvai zamosci térségen telepedtek meg egy időre. Utóbb ismét átlépvén a határvonalat, osztrák területre mentek a mostani Bukovinába, hol egy ideig bolyongtak, míg végre Szuczava vidékén megállapodtak, a hol hét helységben mai napig éltek. E helységek ezek: Andrásfalva, Tomnatik, Hadikfalva, Tornestie (!), Istensegíts, Fogadjisten és Józseffalva. Akik először Bukovinába jöttek, a térség fölmérése folytán, minden gazda telekül 18 fálcsát (36 holdat) kapott, többnyire cser- és bükkerdőkből (innét a bükkfaerdőktől a Bukovina elnevezés). A fálcsán kívül kaptak emitt-amott marhalegelőt is, és a mellett egy-egy hold belső állományt a felépítendő házakra. Egyideig mentek valának minden adótól, és 1830-ik évig a katonaságtól is. A kormánytól kaptak marhákra, gazdasági fölszerelésre, házak építésére