Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)
Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - SOLYMÁR IMRE - SZÖTS ZOLTÁN: Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához (III.rész)
1865. szeptember 25-én Druzbáczky Bonaventura Magyarország hercegprímásához címezi az istensegítsiek segélykérő levelét. 60 Az „Idők Tanuja", majd a „Katholikus Néplap" teljes terjedelmében lehozza. 61 „... Vérzik a kebel, látva a sok szegény bukovinai magyart! főképpen látva az árvákat és özvegyeket étlenül bujdokolni, kezeiket /az/ ég felé terjeszteni, és senki által nem segittetni! ! ! Sir, búsong mindenki és elhagyatottságában nem bir mihez fogni, Munkát nem kap, mert nincs aki dolgoztasson; gabnát (!) nem vehet, nincs miből; adóssága pedig annyi, hogy 5 év boldog termés sem képes födözni". 62 Megindul az adakozás, de az éhezők lélekszámához képest szerény a segítség. 63 Sokan segítenek, de legfőképpen azok, akik maguk is szenvedői voltak az 1863/64. évi ínségnek, illetve azok az egyházmegyék, ahol aktívan működik a Szent László Társulat. Az egrieknek - iskoláit ott végezte - Druzbáczky 1866. május 28-án levélben köszöni meg a segítséget. Ebben ismét leírja az állapotokat. A helyzetet súlyosbítja, hogy az ínséges időkben a latorság, gonoszság, csalárdság nagyon elterjedt. Ő maga mindenét megosztja népével, s úgy érzi, tíz évet vett el életéből a megpróbáltatás. 64 Az erdélyi katolikusok pénzküldeménye júliusban érkezik meg, ekkor a „Kolozsvári Közlönyének címzett levélben számol el az összeg szétosztásáról. 65 A bukovinai reformátusok akkor lépnek akcióba, amikor Druzbáczky segélykéréséről tudomást szereznek. Biró Mózes, andrásfalvi lelkész „Magyarhon lelkes fiaihoz és leányaihoz" intézi segélykérő levelét. 66 Mivel lélekszámban kisebbek, s a református közvéleményt a sajtó megmozgatta, a segítség hamar megérkezik. Könnyebb kielégíteni nyolcszázat, mint nyolcezret. A valláskülönbség nélküli szétosztásra érkező összegek a katolikusok helyzetét kisebb mértékben javíthatják. A könyörület és felebaráti szeretet megnyilatkozásai mellett a megtört dölyfösek és a „pápistákat" nyomorúságukban is meggyötrő hűtlen sáfár emlékezete egyaránt fennmaradt. 67 Druzbáczky Bonaventura 1865. 353-354. p. Lásd: a szöveggyűjteményben! (22.sz.) 61 Az „Idők Tanuja" október 25-én, a „Katholikus Néplap" november 2-án jelent meg. e2 Druzbáczky Bonaventura 1865. 353-354. p. 63 A „Katholikus Néplap" 18. évfolyamában (1865) nyugtázott adományok: Adakozás a bukovinai magyaroknak 5 frt. (November 16-i szám, 370. p.) Adakozás a bukovinai szűkölködő magyarok részére, Dobi Antal gyűjtése, 12 frt. (December 7.-i szám, 394. p.) Adakozások, a bukovinai magyaroknak a lévai temetési egylet, 10 frt. A bukovinai magyaroknak Szabó Domonkos, 60 kr. (December 21-i szám, 409.p.) A bukovinaiaknak Móth Endre 56 kr. (December 28-i szám, 418. p.) A 19. évfolyam (1866) két adakozással kezdődik: A bukovinai szűkölködő magyaroknak 20 frt, a bukovinai magyaroknak 2 frt. (8.p.) m Druzbáczky Bonaventura 1866. 195. p. Lásd: a szöveggyűjteményben! (25.sz.) 6£ 'Druzbáczky Bonaventura 1866. 368-369. p. Lásd: a szöveggyűjteményben! (37.sz.) GG Biró Mózes - Kántor János - Biszak József 1866. 216-218. hasáb. Lásd: a szöveggyűjteményben (24. sz) 67 A katolikusok mellőzéséről lásd: szöveggyűjtemény 26. sz. A „pápisták" elé öntött kukoricáról: László János 1935. 111. p. Amikor 1887-ben jómódú andrásfalvi gazdákból álló küldöttség megszemlélte a dévai telepítés helyét, közöttük volt Balog Gergely, mint a csoport vezetője. A további ügyeket mégis Csobot Antal, majd Zsók István vitte. „Jobb is volt, hogy a települést ne az az ember vezesse, akinek nevéhez az ínséges időkből oly szomorú emlékek fűződnek." - írja László János, 1935. 125. p.
