Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - SOLYMÁR IMRE - SZÖTS ZOLTÁN: Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához (III.rész)

FORRÁSOK A BUKOVINAI SZÉKELYEK TÖRTÉNETÉNEK TAN U LMÁN YOZÁSÁHOZ (III. rész) SOLYMÁR IMRE - SZŐTS ZOLTÁN VI. Az 1860-as évek történetének dokumentumaiból (1860-1869) Legutóbb 1859-ig tekintettük át Madéfalva menekültjeinek történeti adatait. Megerősödött bennünk, hogy bár elszigeteltek voltak, a magyarság szabadságharcával együttéreztek, felvették a kapcsolatot a forradalmi Magyarországgal, többen pedig fegyverrel harcolva segítették a „kék hegyeken túli" hazát.

1 A jobbágyság eltörlése náluk is változást hozott. A Bach-rendszer idején olyan politikailag kompromittált emberek kerültek hozzájuk, akik a nép igaz vezetőivé váltak. Az a felismerés, hogy saját értelmiséget kell kinevelniök, s ez csak a tehetséges parasztgyermekek kiemelésével, magyarországi iskoláztatásával lehetséges; az írni-olvasni tudókat pedig magyar könyvekkel, folyóiratokkal kell ellátni, új meg új kapcsolatfelvételekre vezetett. Ettől kezdve már bizton számíthattak úgy az „érdeklett" hitsorsosaikra, mint a magyar politikai közvélemény megértő figyelmére. Magyarországon az 1860-as évek enyhülő politikai légkörében ugyanis a közvéleményformáló sajtó is szabadabbá vált. A közgondolkodás erőfelmérése, a magyarság sorainak újrarendezése elvezetett a határokon kívül élő magyar néptöredékek, így a bukovinaiak, moldvaiak újrafelfedezéséhez.

2 Ezzel az érzékenységgel, nyitottsággal találkozik Druzbáczky Bonaventura előbb istensegítsi, majd józseffalvi papként: mindenütt annyi kegyességgel, részvéttel és érdeklettséggel találkoztam, hogy örömem kimondhatatlan volt, és meggyőződtem, miszerint minket csak azért nem ^Solymár Imre - Szőts Zoltán, 1987. A kézirat lezárása óta megjelent újhabb adalékok: Lőrincz Imrének gyermekkorában Istensegítsen nagymamája és más idős asszonyok mesélték, „...hogy harcoltak a bukovinai magyarok, hogy szöktek át a Kárpátokon a magyar hadseregbe, és hogyan kerültek haza a háború után". E család jellemző adatokat őrzött meg Druzbáczky Györgyről (a nép Györgypapnak mondta, szerzetbeli neve Bonaventura volt), aki a Lenkey-huszárok regimentpátere, s velük együtt jött Magyarországra. A józseffalvi templom építésekor a nagymama sokat beszélgetett a „48as háborúról" a pappal. Ismerte az istensegítsi Csillag Marcit, aki szintén átszökött harcolni. A nagyapjától, Lőrincz Ádámtól a világosi fegyverletétel után Istensegítsen áthaladó, Szibériába hajtott magyar katonákról hallott, megtanulta éneküket. Lásd: Lőrincz Imre 1986. 26-29. és 78-79. p. Megemlítjük, hogy László János újabban kezünkhöz került kéziratának egy fejezete szól a 48-as eseményekről, de ó csak az átvonuló oroszokkal kapcsolatos történeteket tud. - László János 1935. 119-120. p. 2

Szász Zoltán 1986. 1465. p. Gunst Péter 1964. 545. p.