Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - GJUROV ALEXANDER: Bolgár betelepülők Baranya megyében az évszázados hagyományok tükrében (1870-1944)

Másnap reggel már észrevette, hogy a kertjében minden zöldség nagyon megváltozott. Szép színű, eleven lett az egész kert, pedig az egész környéken régen nem esett eső. Örült Szlavcsó apó, hogy csökönyös volt a török aga szamara, s ezért áthozhatta a locsolás és a vízmeregető fakerék titkát. Az öntözés eredményeként nagy termést szüretelt Szlavcsó apó. A fölösleges paradicsomot, paprikát, uborkát, burgonyát elvitte a városba eladni. A határtól messzebb lakó tanyás szomszédok meglátták a piacon Szlavcsó apó portékáját, és csodálkozva kérdezték, hogy mit csinált, mitől olyan szép az áruja, amikor még eső se járt az egész vidéken? Szlavcsó apó csak azt felelte, hogy jó a földje, azért szép minden terménye. A szomszédok azonban valamit sejtettek és egy kora hajnalon elmentek megnézni a Szlavcsó apó kertjét. Éppen „tetten érték", amikor locsolta a kertjében a növényeket, árasztotta a paprikát. Az egyik szomszédja már mondta is, amint odaért hozzá, hogy most már látjuk a titkot, és mi is csinálunk ilyen kereket, és öntözni fogjuk a növényeket. így is történt. Hazamentek, és mindegyikük csinált dulápot, locsolták a paprikát, az uborkát, a patlazsánt, a paradicsomot, a burgonyát, a sárgarépát. így kezdődött Bulgáriában a locsolásos zöldségtermesztés, és elterjedt az egész Balkánon. Amikor a törökök megszállták, elfoglalták Bulgáriát, csak bámulták a kulturált öntözéses zöldségtermesztést, mert itt sokkal szebb volt az öntözött zöldség, mint a törököké. Az öntözés tudománya azután a bolgároktól továbbterjedt Magyarországra is. Ezt a legendát, mint évszázados bolgár históriát a Szegvárra bevándorolt bolgár kertészektől, Ivan Dimitrov Kosztadinovtól és Sztefan Ruszev Canevtől, mint jó ismerőseimtől hallottam."

180 A leírás helyenként ugyan naiv, de hű a lényeghez. Századunk első éveitől sok magyar kutató is leírta a bolgár árasztásos öntözési módszert, legteljesebbnek azonban Végh Kálmán Mátyás tudósítása tűnik, a két kiadásban (1916, 1921) megjelent könyvében az összes 37 ábrából 28 az öntözéssel, az utóbbiakból pedig 19 az ún. bolgárkerékkel áll kapcsolatban. Azzal a bolgárkerékkel, amely ezt az elnevezését Magyarországon kapta és az öntözéshez szükséges víz kiemelését szolgálta. A szerző mondhatni műszaki leírást ad a kétfajta szerkezetről, a földszint felettiről, illetve a süllyesztettről, az ezekbe beépített vödrökről és az egészhez csatlakozó vízvezető futóárokról.

181 Mindemellett Végh Kálmán Mátyás külön közöl még „költségszámítást egy 4 méter átmérőjű vízkerékkel, 2 m átmérőjű, orsóval és fogaskerékkel bíró, sülylyesztett bolgárkerékhez a világháború előtti, kassai áregységek alapján", ennek végösszege 252 korona és 46 fillér, de ebbe beleszámította az „ácsmunka érdembérét és 3 fuvart 10 kilométerről az anyagokhoz".

182 Ugyanakkor szerinte „fúró-faragó ember, aminő hazánk minden földmívescsaládja, sőt még a pásztorokat sem veszem ki, maga is megcsinálhatja".

183 Végh Kálmán Mátyás - nyilván a magyar zöldségtermesztők ösztönzésére - kiemeli ennek a rendkívül egyszerszerű, de legalább olyan hatékony szerkezetnek gazdaságosságát egy összehasonlító öntözési kimutatásban, a végkövetkeztetése pedig a következő; „Látható e táblázatból, hogy míg a kútból, locsoló kannával való öntözés egy évad alatt 3168 koronába, az általam leírt vagy hasonló bolgár-kerékkel való öntözés 528, esetleg 170 koronába kerül, és míg amaz 4 milliméter, sokszor hamar elpárolgó vízréteggel borítja be a kertet és évente 370 milliméter csapadéknak felel meg, addig emez egyeszer-egyszer 14 milliméter csapadékot juttat aföld180

Czibulya Ferenc: Bolgárkertészet magyarföldön. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987., 7-9 p. 181 Végh Kálmán Mátyás: Bolgárkertészet. Budapest, 1916., 22-36., 40-42 p. 182

Uo., 38 p, 183

Uo., 37 p.