Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - GJUROV ALEXANDER: Bolgár betelepülők Baranya megyében az évszázados hagyományok tükrében (1870-1944)

jelentősége): Kisbalokány-dűlőn, Marhatér alja-dűlőn, a Nagyárpádi úton a temető előtti részen, Ispitaalján, Füzes-dűlőn, a Megyeri úton, később a Kertvárosban. Ezenkívül bolgár kertésztelepek Rácvárosban, Újmecsekalján (a későbbi Uránváros egy része az ún. Bolgárföldön épült), Magyarürögben és az azon túli Vizes-dűlőn, Pécsbányatelepen és Pécsszabolcson a Szabolcsi-patak mellett voltak még. Többségük századunk hatvanas éveiig működött.

179 Az összes bolgár kertészetnek egy közös és nagyon fontos vonását ki kell emelni: mindegyik víz mellett helyezkedett el. Ezzel kapcsolatosan, ha egy kicsit hosszan is, de először idéznem kell egy régi történetet, melynek címe „A locsolási legenda kiszivárgása Törökországból Bulgáriába". A bolgár kertészek hozták át Magyarországra is, nyomtatásban csak Czibulya Ferenc munkájában jelent meg, ezért onnan veszem át: „A monda úgy szól, hogy amikor még az oszmán had nem indult el világhódító útjára, élt a határ mentén két jó tanyás szomszéd, olyan kakaskukorékolásnyi távolságra egymástól. A török területen élt Ali Kaja török aga, a bolgár területen élt Szlavcsó Atanász Mihov, akit mindenki csak Szlavcsó apónak hívott. Abban az időben a határ menti szomszédok átjártak egymáshoz, együtt ünnepeltek, és havaiami baj volt, segítettek egymáson. Egyszer aztán történt a következő eset, amit a krónika is följegyzett. Szlavcsó apó nyáron mindig kint aludt a tanyaudvaron egy eperfa alatt. Egy kora nyári hajnalon arra riadt fel, hogy odaát, túl a határon Ali aga nagyon kiabál. Szlavcsó apó sietett megnézni, mi baj van. Amikor beért az aga csiflik-(tanya-)udvarába, igen meglepődött. Az aga magából kikelve kiabált, és ütötte-verte a szamarát egy darab fával. A szegény állat pedig csak tűrte. Köszönés helyett Szlavcsó apó rákiáltott az agára, hogy miért üt akkorákat arra a nyomorult állatra. Hogyne ütném, amikor meg se mozdítja a dulápot (vízmeregető, öntöző fakerék). Meg akarom locsolni a kertben a patlazsánt, a paprikát, a paradicsomot, hiszen magad is láthatod, hogy esőre nincsen semmi kilátás, mert már két hónapja nagy a szárazság. Locsolás nélkül pedig nem bírják a zöldségek. Ahogy Ali aga kimondta szándékát, ijedtében a szájához kapott, és mérgében ismét a szamarára vágott, azt okolta azért, amiért kimondta a zöldségtermesztési »titkot« a paradicsom, paprika és a patlazsán locsolásáról. A török agának a csiflikudvara mellett volt egy jó darab területe, ami náddal be volt kerítve. Az volt a kert, ahol zöldségeket termelt, de oda idegen be nem tehette a lábát. Szlavcsó apó elvette az agától a botot, és odament a szamárhoz, megigazította rajta a hámot, megsimogatta, és csodák csodája, a szamár elindult magától, az aga csak bámult a csodálkozástól. Amikor a török szamara elindult, és körbe-körbe húzta a duláp járgányát, Szlavcsó apó meghallotta a víz csobogását. Odament a náddal bekerített kertbe, a patlazsán, az uborka, minden szépen virágzott, pedig eső már régen nem volt az egész vidéken. De meglátott Szalvcsó apó mást is, nemcsak a szépen pirosodó paradicsomot, hanem a dulápot is: egy embermagasságnyi fakereket, amit a nádkerítésen kívüli járgány forgatott, ezt húzta a szamár körbe-körbe. A nagy fakerékről hosszabb láncon vödrök lógtak bele egy gödörbe (kútba), innen merték fel a vizet egy deszkacsatornába, amiből a víz a fiterákba (ágyasokba) folyt, és belocsolta a patlazsánt, a paprikát, a paradicsomot. Szlavcsó apó megtudta, hogy mitől szép a kertje, a zöldségféléje a szomszédnak a nagy szárazságban, eső hiányában is. Ez tehát a titka a zöldségfélék termesztésének - eszmélt rá Szlavcsó apó. Csak úgy tud szépen nőni, fejlődni minden növény, ha vizet kap. Amikor a török aga meglátta; hogy a szomszédja a kertjét és a dulápot nézi, vizsgálja, tudta, hogy féltve őrzött öntözési tudománya most már átkerül Bulgáriába. Nagyon kérte Szlavcsó apót, hogy őrizze meg a titkát, ne terjessze el a nagyvilágban. Szlavcsó apó megígérte, hogy nem terjeszti tovább, és békében elváltak. Másnap Szlavcsó apó már korán reggel elkezdte készíteni a dulápot, olyat, mint a török agáé. A földje végében, a zöldségeskert mentén volt egy kis kanális. Az elkészült duláphoz befogta a szamarát, és jól meglocsolta a burgonyát, a káposztát, a paprikát, mindent, ami a kertjében termett. 179

BML Pgm iratai, 14/A., lakhatási engedélyek. A BNK Nagykövetségének nyilvántartása.