Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - GJUROV ALEXANDER: Bolgár betelepülők Baranya megyében az évszázados hagyományok tükrében (1870-1944)

Ebből látható: Tarnovóból és a mellette levő kéj településből 20, a Lovecs környéki községekből pedig 11 bolgár kertész települt át elsőnek és állandó jelleggel Pécsre, legtöbben, szám szerint nyolcan Draganovóból. Ebből a községből később is jöttek kertészek Baranyába, illetve Pécsre, köztük van a már kétszer említett Coni Hrisztov Gogev, aki kétségtelenül egy félévszázadon keresztül a legtekintélyesebb és a leggazdagabb bolgár kertész volt Pécsett, hiszen már az első világháború előtti időszaktól kezdve egészen 1944-ig rendszerint évente 45-55 bolgár idénymunkást foglalkoztatott a Pécsi-víz melletti, Nagyárpádi úton levő kertészetében.

176 Az utóbbi is egy már kialakult hagyományra utal, nevezetesen: a Magyarországon dolgozó vagy letelepedett bolgár kertészek majdnem teljes egészében Északkelet-Bulgáriából jöttek, erre a jelenségre számos magyar kutató is felfigyelt. Ezért az alábbiakban nem fogom ennek a magyarázatát keresni, hanem idézem Boross Marietta erre vonatkozó, talán legteljesebb megállapítását: „Köztudott, hogy a törökök, étkezési kultúrájuk kapcsán, a meghódított területeken meghonosították a zöldségtermelést, és - különösen a török hadseregnek az élelmezési központjai körül - egy, a termelés technikáját kiválóan értő kertműveló réteget alakítottak ki. A törökök a kerti munkásokat mindenütt a helyi lakosságból toborozták, így a hosszú megszállás Bulgáriában - főleg Tarnovo környékén - kertészcentrumokat és kertészdinasztiákat alakított ki. A kertművelés török eredetét mutatják az ezzel kapcsolatos török szavak, elnevezések."

177 Ehhez három pontosításom lenne. A szóban forgó kertkultúra nem török, hanem közel-keleti, török csupán a közvetítés, amely révén Európába is eljutott. Másodszor: jasztak (az istállótrágyával előkészített melegágy a palántáknak) valóban török eredetű szó, de a rogozka (melegágytakaró) nem az, hiszen a bolgár „rogoz" magyarul gyékény, ebből fonták a „rogozkát"; szadilo (ültetőfa) az ősrégi bolgár igéből, a „szadjá"-ból (ültetek) származik, ebből a tőből való az orosz „szagyity", a szerb-horvát „saditi" stb. Ezt fontos tisztázni, hiszen a török elnevezések felváltása bolgár nevekkel, az utóbbiak elterjedése a kertkultúra magas fokú elsajátításáról és továbbfejlesztéséről tanúskodik. Harmadszor, Északkelet-Bulgáriában nemcsak a török hadsereg élelmezési központjai voltak, hanem ott - az „orosz fenyegetés" miatt, azaz stratégiai okoknál fogva - állomásozott a török hadsereg zöme, ezt az 1877/1878-as orosz-török, Bulgária számára felszabadító háború alatt a magyar újságok is hangsúlyozták, rámutattak, hogy a négy legfontosabb török vár éppen ebben a körzetben van, ezek Várna, Rusze, Szilisztra és Sumla (Sumen). Az idegen hadsereg eme jelenléte szintén szerepet játszott az ott élő bolgárok egyre tömegesebbé váló kivándorlásában. Érdekes képet mutat az is, hol béreltek földet a bolgár kertészek Pécsett. A lakhatási engedélyek alapján, valamint a Bolgár Népköztársaság Budapesti Nagykövetségének nyilvántartása segítségével a helyek pontosan meghatároz hatók. Mindenekelőtt a Pécsi-víz mellett, az 1868 és 1882 között épített PécsSzentlőrinc-Budapest vasútvonallal párhuzamosan (ennek is megvolt a maga 176

BML Pgm iratai, 14/A. lakhatási engedélyek. 177

Boross Marietta: Bolgár és bolgár rendszerű kertészetek Magyarországon 1870-1945. In: Tanulmányok a bolgár-magyar kapcsolatok köréből. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981., 355 p. 178

A dunai török várak. In: Háború-Krónika, I. évf., 1877., 8. szám, 58-59 p.