Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)
Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - GJUROV ALEXANDER: Bolgár betelepülők Baranya megyében az évszázados hagyományok tükrében (1870-1944)
lölésében is, ahol a bolgár kertészek dolgoztak. Gálgóczi Károly majdnem a tudósítással egy időben rámutatott: „Néhány év óta Budapest körül a Duna mindkét oldalán Téténytől fel Bogdányig; azután Palotától Vácig szerb és bolgár kertészek szaporodtak el, akik mindenféle kerti veteményt: káposztát, tököt, karalábot, hagymát, paprikát, petrezselyem gyökeret, zellert stb. termelnek. A paradicsomalma szintén terményeik közé tartozik: de ennek főtermesztői a pesti határbeli és különösen az óbudai kertészek, ahol egész táblák vannak ez alá mívelve. Vác környéke sok káposztát szolgáltat." Pontosításra itt csak egy valami szorul: a szerbnek vélt kertészek is bolgárok, Gálgóczi Károly nem az egyetlen, aki hasonló hibába esik. Az utóbbi forrása kettős: könyve megírásakor Bulgária még nem szabad, még nem létezett mint önálló állam, a bolgár kertészek pedig majdnem kivétel nélkül vízi úton és Belgrádon keresztül, azaz Szerbián át érkeztek Magyarországra. Ezért a múlt század végén sok helyen szerviánoknak 131 , azaz szerbeknek nevezték őket. Ezt tette például Lukácsy Sándor is, de nála is egyértelműen kiderül, hogy csakis bolgárokról lehet szó. Jeszenszky Áprád\ó\ tudjuk meg, hogy a fővárosban (mindenekelőtt Zuglóban) és ennek környékén (bővebb vizű patakoknál, így például a Szilas-pataknál Újpesten, Rákosszentmihályon, Nagyiccén és másutt) a bolgárok 1868-ban jelentek meg. 132 Érdekes a szerző alábbi megállapítása: „A bolgárok nagy kerekeket állítottak a vízre és azzal merítették ki az »árasztáshoz«. Ez a kerékszerkezet Mezopotámiából származott. (Cholnoky Jenő fényképekkel is igazolta.)". 133 Jeszenszky Árpád gondolatsorát Angyal Dezső folytatja: „Ezért nem meglepő, hogy egyik Petkoff nevű bolgár zöldséges, akinek a most vázolthoz hasonló 4-5 kisebb-nagyobb telepe volt itt a főváros környékén és jártában-keltében a mi zöldségtermesztőinktől is sokat ellesett, már az első szerb-bolgár háború kezdetén tiszta hazafias érzéstől indíttatva 4 millió korona kölcsönt adott, amely összeg pedig vagyonának csak kis részét képezte." 134 Az idézet „bizonyítékkénti dekódolásához" a következőket kell tudni: ez esetben a Márai Sándor által is említett „dúsgazdag emberről", a bolgárok „törzsfőnökéről" 135 , azaz Petar Hadzipetkovról van szó, aki 1862-ben született Polikraistében (ahonnan majdnem 500 bolgár kertész idénymunkásként vagy állandóan dolgozott, néhányan pedig még ma is dolgoznak Magyarországon), tizennyolc évesen, 1880-ban jött Budapestre. 136 Az első szerb-bolgár háború, 130 Gálgóczi Károly: Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült megye monográfiája. II. kötet, Budapest, 1876., 139 p. 131 Vö.: A magyar nyelv értelmező szótára. Sz-Ty. VI. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966., 242 p. 132 Jeszenszky Árpád: Adatok a magyar zöldségtermesztés múltjából. In: Kertgazdaság, 1979., 1.SZ., 77-82 p. 133 Uo., 78. p. 134 Angyal Dezső kertészeti munkái. 3. kcíet. Zöldségtermesztés. Budapest, 1925., 9 p. A kiemelés: A. D. 135 Márai Sándor: A pesti bolgárok. In: Magyarország, 1918. október 6., 234. szám, 6 p. 136 Az adatok forrása: A „Georgi Dimitrov" Bolgár Kulturális Egyesület irattára.
