Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)
Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - GJUROV ALEXANDER: Bolgár betelepülők Baranya megyében az évszázados hagyományok tükrében (1870-1944)
ahogyan annak nevezi Angyal Dezső, 1885. november 14-e és 28-a között zajlott le. Vagyis ezek szerint Petar Hadzipetkovnak mindössze öt évre volt szüksége ahhoz, hogy ilyen mesés vagyona legyen a magyarok állításai alapján. Ugyanezt a régiót Borovszky Samu is vizsgálta: „A bolgár kertészek is el voltak már terjedve Budapest vidékén és a Duna mindkét partján, de ezek nemcsak itt, hanem a Rákos mentén, Gödöllő vidékén, továbbá le egészen Ceglédig is, sőt szigetesen az Alföldön is, ahol az öntözéshez alkalmas víz van, találhatók. Tőlük népünk sokat tanulhatna, de inkább a külterjesebb zöldségtermesztést, mint a bolgárkertészkedést karolja fel. Nagyobb igyekezetet fejtenek ki a konyhakertészèti termények előállításában Dunakeszi, Rákospalota, Sződ, Fót, Mogyród, Veresegyháza, Váchartyán vidéke, ahol a paradicsomot, uborkát és egyéb zöldségfélét nagyban termesztik." 137 Czibulya Ferenc tanúsága szerint édesapja nevenapján, 1875. december 3-án Szegvárra, gróf Károly László usztatói majorjába érkezett meg az első oda bevándorló négy bolgár kertész, mind Plovdiv városából. 138 További adatokkal e körzettel kapcsolatosan Szalva Péter szolgál, ezek szerint a további kertészeteket Csongrád megyében a következő években hozták létre: 1880, 1884, 1895, 1903 stb. 139 , „így a XX. század első éveiben a bolgár kertészkedés már 62,5 kat. holdon folyt, öt helyen 58 bolgár részvételével és kellő számú magyar időszaki munkással". 140 A szerző idézett munkájában egy meglehetősen fontos megállapítás is megtalálható: „A bolgár kertészek elévülhetetlen érdeme az étkezési paprika meghonosítása és termesztésének elterjesztése", 141 amely után a 10 legismertebb „bolgárpaprikafajta" felsorolása és rövid leírása következik. 142 Majdnem ugyanebben az időben megjelentek a bolgár kertészek Gyulán és Békéscsabán, illetve e két város környékén, kiszorítva az addigi termelőket, akikről mindössze húsz évvel ezelőtt Palugyay Imre a következőket jegyezte föl: „piacra a gyulai német asszonyok legtöbb és legjobb zöldséget szolgáltatnak". 143 Ez egy általánosan jellemző folyamat volt, a bolgár kertészek majdnem mindenütt felváltották a németeket. Palov József azon feltételezésen túl, hogy „a született bolgárok már 1890 előtt is kertészkedtek a Körösök mentén", fontos más is: itt is a megjelenés a vízzel állt kapcsolatban, pontosabban a Gyulai-Békéscsabai Élővíz-csatornával. Ezért e körzetben az első hiteles adatok 1900-ból valók, hiszen akkor vezették be a vízdíj kötelező befizetését, ily módon az elismervények alapján az első bolgár kertészek névsora is összeállítható. 144 Egy másik déli, de már dunántúli megyében szintén ebben az időben kezdtek termelni a bolgár kertészek, velük kapcsolatosan érdekes megfigyelést tett dr. Csánki Dezső: „A házi szükségleten felül termelt zöldség- és főzelékféléknek jelenleg csaknem kizárólag Kaposvár és néhány somogyi város a piaca. Itt pedig 137 Borovszky Samu: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye. Baudapest, 1910., 58. p. 138 Czibulya Ferenc: Bolgárkertészet magyarföldön. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest, 1987., 11 p. 139 Szalva Péter: A szentesi paprika. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest, 1959., 19-20 p. 140 Uo„ 21 p. 141 Uo.,21 p. 142 Uo„ 21-22 p. 143 Palugyay Imre: Békés-Csanád, Csongrád és Honth vármegyék leírása. Pest, 1855., 54 p. 144 U.c.
