Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - GJUROV ALEXANDER: Bolgár betelepülők Baranya megyében az évszázados hagyományok tükrében (1870-1944)

pontosabban Pest környékére, az első tudósítást erről pedig Lukácsy Sándor (1815-1880) írta az általa szerkesztett Nép Kertészében. Káposztásmegyer határában az öt tagból álló bolgár kertészcsoport gróf Károlyi István uradalmából 15 kat. hold rétföldet bérelt (a még meg nem művelt földért kevesebbet kellett fizetni), és ezen kertészkedni kezdett. A haszonbér 450 forintot tett ki, ami oly nagy összeg volt akkoriban, hogy a helybeliek egyszerűen nem hittek kifizetésében. Lukácsy Sándor szerint azonban ezt korántsem kellett kidobott pénznek tekinteni (szakember volt, hiszen még 1848 előtt faiskolát tartott fenn Káposztásmegyeren, a szabadságharc után pedig gyümölcskertet is létesített Rákospalotán). Tudósításában viszont még két másik dolog is lényeges. Itt már kiderül, hogy a kiváló termést a bolgárok a jó palántanevelésnek és az öntözésnek köszönhetik.

128 Az utóbbi különösen fontos, mert az ún. árasztásos öntözésű zöldségtermelést éppen a bolgárok honosították meg Magyarországon, ezt maguk a magyar termelők is igyekeztek elsajátítani, számos szakíró foglalkozott ezzel a kérdéssel. A bolgárok számáról, sikereiről, munkájuk szükségességéről már a múlt század második felében a Gazdasági Lapok c. újság tudósít: „A tavaszi fecske módjára a szorgalmas bolgár kertészek, kik Magyarország déli vidékein a kertészetet évenként növekvő számmal művelik és ezen kistéren nagy jövedelmet nyújtó gazdasági ágat honi népességünk szégyenére rövid idő alatt csaknem monopolizálni fogják, mondjuk a bolgárországi bevándorlóit kertészek oda nagy számmal már megérkeztek. A kerti vetemények és zöldségtenyésztés ezen mesterei - értesüléseink szerint - az idén mintegy 18 ezren keltek át a Dunán, s kertészeti foglalkozásaira előre lefoglalt haszonbéres helyeket művelés alávették mindenütt."

129 Tehát 1873 tavaszán a Magyarországra átjött bolgár kertészek száma immár 18 ezer volt! Ezzel párhuzamosan az idézett közlés utolsó mondata egy olyan jelenségre is utal, amelyről később lesz majd szó, nevezetesen, hogy a múlt század kilencvenes évéig nem minden Magyarországon dolgozó bolgár kertész telepedett le véglegesen, hanem tavasszal érkezett (rendszerint február 14-e körül, ez Trifon Zarezan, Szőlőmetsző Trifon napja, amikor a szőlő metszését kezdik, vagy utána), és késő ősszel hazament (rendszerint november 8-a, Demeter napja után; nem véletlen, hogy az akkori magyar királyi rendőrség a lakhatási engedélyeket november 15-ig adta ki, illetve hosszabbította). Vagyis a bolgár kertészek csak a mezőgazdasági munkák ideje alatt tartózkodtak az országban. A tudósításban még egy figyelemre méltó közlés van: a névtelen hírlapíró „bolgárországi bevándorlóit kertészekről" ír akkor, amikor Bulgária még nem létezik mint önálló állam (a török iga alól 1878. március 3-án szabadult föl, akkor állították vissza államiságát). Ez csakis a két nép közötti hagyományosan jó barátságot, kölcsönös rokonszenvet szemlélteti. Néhány magyar kutató és tudós segít majd a továbbiakban nemcsak alátámasztani a Gazdasági Lapok által közölt információt, hanem azon körzetek kije128

Lukácsy Sándor: Egy szervián család kertipara. In: Nép Kertésze, Pest, 1865. augusztus 20., 15. szám, 127- 128 p. 129

Gazdasági Lapok, 1873. április 13., 15. szám, 204-205 p. A kiemelés: G. A.