Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - GJUROV ALEXANDER: Bolgár betelepülők Baranya megyében az évszázados hagyományok tükrében (1870-1944)

Befejezésül: az, hogy az első két bolgár betelepülési hullám zöme katolikus vallású volt, szintén magyarázza, miért nem kértek (és emiatt nem kaptak) a bolgárok olyan kiváltságokat, mint az Arsenje Carnojevics (Csernovics Arzén) vezette szerbek magyarországi letelepedésük után. így érthetővé válik a következő is: „A görögkeleti vallást követő szerbek között különösen kiváltságos helye volt a papságnak. Megélhetésüket adománygyűjtésből biztosították. Ennek sikerét elősegítette, hogy az egyháznak a világiak fölött is fenyítő hatalma volt. A szerb egyház vezetői kezdettől fogva ki akarták terjeszteni hatáskörüket egyházi ügyekben a Magyarországon és Erdélyben élő görögkeletiekre. Ezzel párosult az a szándékuk, hogy a szerbek közigazgatási hatáskört is gyakoroljanak. A bécsi udvar nemcsak e két törekvést korlátozta, hanem a szerbeknek az I. Lipót által biztosított kiváltságait is fokról fokra megnyirbálta. Mivel az 1744-ben tartott illír kongresszus törvényhozó testületnek tekintette magát, Bécsből a metropolitát megintették, s a magyarországi görögkeletiek ügyeinek az intézésére pedig 1745-ben illír bizottságot állítottak fel. Az 1769-ben tartott kongresszus három rendje (papság, katonaság és megyei igazgatás alá tartozók) ismét rendi autonómiát követeltek. Mária Terézia ezért 1771-ben kiadta az „illir regulamentumot", melyben kimondja, hogy a királytól kinevezett metropolita csak vallási kérdésekben feje a szerbeknek, akik közigazgatásilag a határőrvidék, illetve a megyeszervezet alá tartoznak. 1777-ben az illír bizottságot is feloszlatta, és hatáskörét a kancelláriára ruházta".

124 Ez a hosszú idézet tulajdonképpen egy más, de nem kevésbé fontos jelenséget is magyaráz, amely azon keleti pravoszláv vallású bolgároknál figyelhető meg, akik egyfelől a második hullámmal, aztán pedig rendszeresen Magyarországon jártak mint kereskedők, másfelől a harmadik hullámmal jöttek be az országba. Az első esetben a Mária Terézia által 1774-ben kiadott hűségeskü-rendelet értelmében a magyarországi bolgár kereskedők kénytelenek voltak felvenni a magyar állampolgárságot, ha tevékenységüket folytatni akarták, ugyanakkor azonban saját egyházuk 1916. május 27-ig nem volt.

125 Ezért vallásuknál fogva a szerb egyházhoz tartoztak, „a szerb papok a nem szerbek neveit is -vics (-vich,- vits) végződéssel anyakönyvezték, s nevüket ilyen formában voltak kénytelenek viselni. A még nem öntudatosodott bolgárok nemzetisége az általában hivatalosan görögnek nevezett keleti kereskedők között csak esetenként válik nyilvánvalóvá". A harmadik hullámmal érkező bolgároknál az első évtizedekben azért szintén általános gyakorlat volt nevükhöz ilyen végződést beírni, illetve kimondani. Sőt 1940 és 1944 között Pécsett a rendőrség a lakhatási engedélyek kiadásánál nemcsak így írta (hivatalosan!) egyesek családnevét, hanem elfogadta és bejegyezte az utónév magyarosított változatát is, ily módon Coni Hrisztov Gogevből Krisztovics Sándor lett.

127 A példa szándékos, mert a bolgár Coni (Conjo, Conju, Conko) és Cani (Canjo, Canju, Canko) keresztneveknek nincsen magyar megfelelőjük, és szinte már hagyomány, hogy eme utónevek viselői, akik Magyarországon telepedtek le, Sándornak mondják magukat. Bizonyított tény, hogy a harmadik betelepülési hullám első öt bolgár kertésze 1865 tavaszán - Belgrádon keresztül - érkezett a mai Magyarország területére, 124

Magyarország története. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1967., I. kötet, 369 p. 125

IWHA, tpoHH Ns 364, OITHC JNS l, a.e. JNs 23, n. 2Í, 67. 126

Bödey József: A bolgár könyvnyomtatás magyarországi kezdetei. In: Tanulmányok a bolgár-magyar kapcsolatok köréből. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981., 325-326 p. 127

BML.Pgm iratai 14/A., lakhatási engedélyek.