Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - GJUROV ALEXANDER: Bolgár betelepülők Baranya megyében az évszázados hagyományok tükrében (1870-1944)

István szerint 1912-ben a bolgár és bolgárrendszerű kertészet céljára felhasznált földterület 14.968 kat. hold volt, ebből magyar kézen 2.621 hold (17.67%), idegen honos állampolgárok (bolgárok) kezén pedig 12.347 hold (82,23%). S így folytatja: „A magyar kézen levő 2.621 holdból saját tulajdon 1.059 hold (40,38 %), 1.562 hold (59,62%) pedig haszonbérbe vett terület volt. Az idegen honos állampolgárok kezén levő 12. 347 holdból saját tulajdon 163 hold (1.32 %), haszonbérlet pedig 12.184 (98.62 %) volt. Ebből kitűnik, hogy a magyarok, ha módjukban van, inkább saját területükön termelnek (40,38%); a bolgárok ellenben inkább haszonbérelnek. Ez amellett tanúskodik, hogy a kenyerüket Magyarországon megkereső idegen honos állampolgárok (bolgárok) nem nagyon iparkodnak állandóra letelepedni és magyar állampolgárokká válni, hanem hűen megmaradnak bolgároknak, és a nálunk megszerzett pénzt hazájukba viszik) más szóval, jó hazafiak, mert ezzel hozzájárulnak országuk gazdagításához a mi rovásunkra és szégyenünkre."

5 S megint Révész István segít majd pontos adatokkal, mennyi pénzt is vittek a bolgár kertészek hazájukba 1912-ben - az összeg „több mint 22 millió korona"-, mikor ebben az ágazatban a magyaroknál - megint Révész István szerint - „10,2 millió passzívát mutat a mérleg".

54 Az összegek nagyságának megállapítására újból az említett szerző ad példát: akkor Balaton mellett 1 kg paradicsom ára 1012 fillér, egy fej káposztáé 5-7 fillér.

55 Ugyanezen a véleményen van Csorna Zsigmond is: „A szétszórtan, de kolóniákban élők még inkább megtartották bolgár öntudatukat és állampolgárságukat".

56 Az itt idézet szerzővel egy valamiben lehet, sőt kell vitatkozni: szerinte a bolgárok magyarországi megtelepedése nem kényszerből adódott

57

, ami messze nem igaz, de erről később. Ugyanakkor azonban egyet kell érteni Lili Peneva-Vincze megállapításával: a századforduló után „az áttelepülők nem tekinthetők a szokásos értelemben kisebbségi csoportnak. Inkább tartoznak valami más kategóriába, nevezetesen »Bulgaria határain kívüli mezőgazdasági kisvállalkozók és kertész-szakmunkások« kategóriájába".

58 Az utóbbi alátámasztja azon véleményemet, hogy a harmadik hullám fokozatosan megváltoztatta társadalmi, szociális és kulturális arculatát. A magyarországi bolgárok nemzeti öntudatának és hovatartozásának megőrzését egyébként életmódjuk, munkájuk, munkaszervezetük és érdekeltségük módozatai is bizonyítják. A bolgár nemzetiségi kisebbségi közösségek ötödik fontosabb és az adott esetben utolsó sajátossága az, hogy míg a többi nemzetiségi kisebbségeket majdnem kivétel nélkül különböző uralkodók telepítették Magyarországra (ezért rendszerint ezek élvezték a kiváltságlevelek előnyeit), addig mind a három 53

A hazai bolgár és bolgárrendszerű kertészetek statisztikai ismertetése. Irta: Révész István, kir. kertészeti tanintézeti tanár. Pátria, Budapest, 1915., 15. A kiemelés: R. I. 54

Uo. 6 p. 55

Uo. 9 p. 56

Csoma Zsigmond: A könyvtörténeti háttere. In: Czibulya Ferenc: Bolgárkertészet magyarföldön. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest, 1987., 119. p. 57

Uo„ 119. p. 58

Lili Peneva-Vincze: Hagyományőrzés és beilleszkedés a Magyarországon élő bolgárkertészek körében. In: Ethographia, 1981., 2-3. sz., 452. p.