Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - SAROSÁCZ GYÖRGY: A Pécs környéki bosnyákok (horvátok) állattartása

A századforduló előtt legelőhasználati szabályzattal a községek nem rendelkeztek. Ezt a munkát az adott község képviselőtestülete „közbirtokosság" címen látta el. A pécsi járási főszolgabíró 1927-ben utasítja Áta, Pogány, Németi, Szőkéd és Pécsudvard községek képviselőtestületeinek tagjait, hogy az osztatlan legelőkben érdekelt gazdák „Legeltetési Társulatot" hozzanak létre. Szervezésük azonban lassan ment. Németiben 1934. június 4-én alakult.

119 Hogy kiket választottak meg a Legeltetési Társulat vezetői közé, azt meghatározta a gazdák szavazata, a szavazatok érvényességét pedig az, hogy kinek hány legeltetési joga volt. Önálló gazdálkodást vezettek, külön bevételi és kiadási könyvük volt.

120 A legeltethető állatok számát a pécsudvardi gazdák legelőjog alapján határozták meg. Mindenki egy illetőség után egy állatot hajtott ki, ha több volt, minden állat után évi 8 pengőt fizetett, akiknek nem volt legelőjoguk, szintén 8 P-t fizettek. A juhokat a legelőre kihajtani nem engedélyezték.

121 A legelőket továbbra is rendszeresen gondozták, mint amikor azok az uradalom tulajdonát képezték. Használatuk jószágonként elkülönítve történt: a legsilányabb, vizes, pocsolyás részre a sertéseket hajtották ki, a fűben gazdag legelőt a szarvasmarhák számára tartották meg, míg a birkák és a kecskék a legszegényebb helyen legelhettek, de a gazdák tudatosan elkülönítették, mert a birka és a kecske után a szarvasmarha nem legelt. Minden legelő mellett, vagy azon keresztül itatásra alkalmas patakot találunk, alacsony fekvésű helyeken gémeskutat is. A pásztorok mindenkor gondoskodtak az állatok rendszeres itatásáról. Ahol lehetőség volt, ott a legelő használatát jószágonként elkülönítették, hogy a földjét pihentessék. Ez részben azért vált szükségessé, mert a sertések általában nagyon feltúrták a földet. Ezeket és a vakondtúrásokat minden tavasszal elegyengették, hogy azt ismét a fű benője. A legelőn lévő fa még az erdőslegelők idejéből maradt: tölgy, cserfa, vadkörte és alma - az eperfákat később ültették. E fák nagy árnyéka a nyári melegek idején az állatok számára deleltetésül szolgált, lehulló termésüket pedig megették az állatok. Legelőben egyedül Németi és Kökény bővelkedett, voltak évek, amikor egyrészét juhtartó gazdáknak bérbe adták ki. Az 1767-es úrbéri rendezés a rétekre is kitért. A püspöki uradalomhoz tartozó falvak tabellái szénánál kocsirakományról tesznek említést, míg a bólyi és az üszögi uradalomnál kaszásterületet jegyeztek fel. Az 1786-os összeírás adatai szerint egyes községeknél a rétek területe megnőtt. A rétek növelésére azonban nem nagy lehetőségük volt. A magas állatállomány és a katonaság számára kötelező „szénarészek" beszolgáltatása a rétek rendszeres gondozására kényszerítik a jobbágyságot. Nincsenek adataink, hogy a réteken kívül milyen kaszálókat használtak. A bólyi uradalom Áta rétjeit 1812-ben, Szőkéd rétjeit 1815-ben újból felmérette és valamennyit I. osztályúba sorolta.

122 Az aláírásokból az derül ki, hogy a felmérést a jobbágyok kérték, de tényleges okát azonban nem tüntették fel. A vitás eseteknél általános, hogy a megállapodást a földesúr a jobbágyokkal aláíratja. Úgy tűnik, hogy az uradalom büntetésből sorolta be 119 BMLPjfki. 1079/1927. 120 BMLPjfki. 2197/1938, Pogány: bevétele 979,87-R kiadás: 1080, 15-R 121 BML Pjfki. 3952/1938. Udvard. 122 BML B-M. i. 178. cs.