Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - SAROSÁCZ GYÖRGY: A Pécs környéki bosnyákok (horvátok) állattartása

rétjeit az első osztályba, mert az 1852-es összeírás szerint Áta (III. o.) kivételével minden község rétjét II. osztályba vették fel.

123 A kaszáló rétek nagyságát az egész telek után az úrbéri egyezség nem állapítja meg, 12 szekér szénáról vagy 12 kasza nagyságú rétről szól.

124 Az úrbéri tabellák szerint Németi községet kivéve egyetlen falu sincs, amelynek az előírt rét terület, illetve a széna mennyisége megvolna vagy többségében megközelítené. A rétek nagysága mennyire szabadfoglalásnak tulajdonítható, az nem derül ki. „A régi értelemben vett rétben szabad volt mindenkinek vágni, kaszálni, ez minden nagyobb kártétel nélkül történt."

125 A 18. század első évtizedeiben e falvakban hasonló lehetett a helyzet. A lakosság gyors betelepítésével ez a lehetőség néhány évtized után megszűnik, mert a határban található rétek területe alacsony volt. A székesegyházi uradalomhoz tartozó községekben már 1733-ban újabb rétek létrehozása nem lehetséges: a meglévőket belvíz vagy árvíz nem fenyegeti.

126 A szalántaiak 1746 előtt a lekaszált rét után „Bogla" pénzt fizettek. Egy-egy faluban az uradalomnak mekkora nagyságú réteket kaszáltak, azt a különböző összeírásokból nem lehet megtudni. A rétek gondozására az állatok téli ellátásami att igen nagy szükség volt, mert a széna az egytelen, amely mennyiségileg is a takarmány alapját képezte. Ennek tulajdonítható, hogy már a 18. század elején, közvetlen a letelepedést követő években a szántóföldek mellett a réteket is párhuzamosan elfoglalták. A télire tárolt takarmány nemcsak réti szénából állt, hanem van már közte, ha kevés is, különböző szalmaféle: búza, rozs, zab, lencse, árpa, köles, hajdina és kukoricaszár. Az állatok etetése az év legtöbb hónapjában, ha a hó nem volt nagy, legeltetés útján történt. Az urbárium a rétek kaszálásánál 1767-ben csak az elsőt vette számításba. A rétek kaszálását a bólyi uradalom a jobbágyoknak mindenkor meghatározta,

127 az üszögi uradalomban is hasonló lehetett. A rétek második sarjú kaszálása a 19. század első évtizedeiben már általános: csak szárazság, illetve aszály esetén maradt el.

128 A levágott és beszállított széna mennyiségéről egyetlen összeírás nem került elő. Egyedül az 1786-os összeírás jelöli meg kasza és kocsi rakományban a széna mennyiségét. Ez azonban nagyon ellentmond egymásnak és nem reális. Egyedül Átán 68 kasza után 60 kocsi szénát jegyeztek fel. A problémát az nehezíti, hogy nem tudjuk, hány ölet lehetett egy nap alatt az akkori kaszával levágni. A gyárilag készülttel (19. sz. második felében) 400-600 ölet, ez két-három kocsi széna lehetett. A rétek engedélyhez kötött kaszálása mit takar, arra semmilyen magyarázatot nem találtam.

129 Azt sem tudjuk, hogy a földesúr a szénabeszolgáltatás jogával élt volna, mert ilyen összeírás nem került elő. Egyedül a katonai számadások1za BML Alisp. ált. i. 84/1852. 124 BML Uti. Urbárium, 1767. 125 Andrásfalvy B.: A Duna mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya megyében az ármentesítés befejezéséig. Tanulmányok Tolna megye történetéből VII. Szekszárd, 1975. 55. p. 126 BML B-M. i. 110. cs. Fricsy Á. im. 127 BML B-M. i. 165. cs. 128 BML B-M. i. 166. cs. 2230. sz, 129 BML B-M. i. 165. cs,