Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - SAROSÁCZ GYÖRGY: A Pécs környéki bosnyákok (horvátok) állattartása

A pogányi juhtartó gazdák ellen szintén történt feljelentés, hogy az igavonó állatok elől a legelőt birkákkal legeltették le, és a veteményekben is károkat okoztak. A vizsgálat megállapította, hogy a vád alaptalan, mert a gazdák a juhok számára külön legelőt béreltek.

23 A Baranyában élő horvátokról és szerbekről a múlt században, de még napjainkban is a gazdaságtörténészek elsősorban mint állattartókról írnak, akik a földművelést és a szőlőművelést is ennek rendelték alá.

24 Ha csak az 1851-ben készült megyei pásztorok összeírását vesszük figyelembe, akkor kiderül, hogy a Duna és a Dráva (Ormánság) mentén, valamint a megye nyugati községeiben hasonló volt a helyzet, és az általuk félridegnek mondott állattartás új értékelését kell elvégezni. A megyében kialakult gazdálkodási rendszert nem lehet nemzetiségi sajátosságnak tekinteni: kialakulását nagyban befolyásolták az adott természeti tényezők, • a földesúr és jobbágyok közötti viszonyok, és nem utolsó sorban a termelési eszközök fejlettsége.

25 Eddig több szerző - tévesen - Baranyában az istállózott állattartást kizárólag az itt élő németségnek tulajdonította. Teljesen figyelmen kívül hagyták, hogy a vegyes lakosságú településeken egy-egy német család milyen előjogokat bírt a magyar, a horvát és a szerb jobbágyokkal szemben. A vegyes helységek esetén - főleg ott, ahol a németség csak az 1860-as évek után költözött be - a legelő használatából teljesen ki voltak zárva, és gazdaságilag az istállózott állattartásra lettek kényszerítve, vagy kénytelenek voltak teljesen lemondani róla. A legtöbb helyen nem ez történt. A létrehozott tiszta településeknél a legjobb minőségű földeket a németek kapták (lásd Mohács térségét), ahol a termésátlagok a gabonából mindig többszörösen magasabbak voltak a megyei átlagnál (napjainkban is). A kezdetleges földművelési eszközökkel a rossz tulajdonságú földeken jelentős termésátlagokat nem tudtak elérni. Az egyetlen és mindenkor biztos jövedelmet az állattartás jelentette. Tiszta istállózott állattartásról a legelők teljes feltöréséig nem beszélhetünk, de annak ismeretét sem szabad elvetnünk. Az első feljegyzés 1814-ből való: a jegyzőkönyv szerint Iveszics Márton kökényi lakosnak többek között elégett a „szecskavágókése", amelynek értékét 20 forintra becsülték.

26 A takarmánykészítésnek ez a nélkülözhetetlen munkaeszköze ebben az időben már általános volt. 1829-ben az udvardi bírónak felgyújtották a pajtáját: a jelentés külön kiemeli, hogy elégett a „szecskavágóládája". 7 A takarmánynövények termesztéséről nincsenek adataink. Ebben az időben is az állattenyésztés alapját a növénytermesztésből megmaradt hulladék (szalma, polyva, kukoricaszár, stb), réti széna és káposztalevél képezte. De már többen vetettek bükkönyt zabbal keverve takarmány céljából. Zabot, ha nem is nagy mennyiségben, de mindig termeltek, mert a katonaság számára kötelesek voltak rendszeresen zabporciókat szolgáltatni. Természetes, hogy a saját lovaik " BML Alisp. i. 7542/1852. 24 Haas M.: Baranya. 1845. Várady A.: Baranya múltja és jelenje. 1896. Rúzsás L.: A baranyai parasztság élete és küzdelme a nagybirtokkal 1711-1848. 1964. 25 A Dráva menti horvát falvakban a talaj összetétele olyan, hogy még 1960-ban szántáskor fatengelyes taligát használtak. 26 BML Alisp. i. 902/1814. 27 BML Alisp. i. 298/1829.