Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - SAROSÁCZ GYÖRGY: A Pécs környéki bosnyákok (horvátok) állattartása

váltott állatokat nyilvános árverésen adták el.

4 Az állatok dézsmába adását csak az 1836-ban módosított urbárium szüntette meg.

5 A 17. század végén a 9 falu közül négyben egyetlen ló nem volt: igázáshoz háromban csak tehenet találunk, egyben csak ökröket, a többiben vegyesen. Egy családra eső állatok száma Kökényben a legmagasabb (10 db), a'legkevesebb Szalántán (1 db). Az átlag községenként öt darabon felül van.

6 A tehenek és borjak számából megfigyelhető, hogy azokat elsősorban tenyésztés miatt tartották, ezt a borjak magas száma jól bizonyítja. Ez az állatállomány ebben az időben a lakosság húsellátását kis mértékben tudta szolgálni, mert az igavonó állatok nevelésére és a továbbtenyésztésre alkalmas növendékek kiválasztására minden család nagy gondot fordított. Néhány évre volt szükségük, hogy a jobbágygazdálkodáshoz szükséges állatokat felneveljék, melynek alapját a szarvasmarha képezte. A lovak száma az ökrökhöz viszonyítva csak fele, a teheneknél is jóval kevesebb. A feudális összeírások pontatlanságuk ellenére is választ adnak az állattartás' egyes kérdéseire. A 11 év adatai és az azt követő, 1712 és 1752 között lévő évek eltérő képet mutatnak. A rovatok szerinti kimutatásból nem derül ki, hogy igázáshoz csak ökröt és lovat használtak-e. Feltételezhető, hogy ebben az időben is feltüntetett 2-3 éves tinók és tehenek egy részének a jármazása is általános lehetett. A csikók betörését már kétéves korukban elkezdték. Az igásrobotnál nem derül ki, hogy az uradalom hosszúfuvaroknál mindig a lovakat vette-e igénybe, az ökröket pedig csak szántásnál vagy a helyi szállításoknál. 1712-ben az összeírás nyolc faluban 21 lovat és 153 ökröt talált, melyek az igavonás alapját képezték. Ez az év és az ezt követő két évtized a jobbágyság visszatelepedésének évei voltak, amikor gazdálkodásukat is ki kellett alakítani. Az állatállomány 1720 és 1730 között ugrásszerűen növekedett, majd az ezt követő évtizedekben megint csökkent. A szarvasmarha igázását a lovak soha nem szorították ki. 1741-ben a lovak száma községenként 9-re csökkent, 1742-ben 72 darabot írtak össze. A csikók tenyésztése az 1721, 1724 és 1728-as években bizonyult legeredményesebbnek: különösen Kökény, Pogány, Szalánta és Szőke községekben. De egyes falvakban néhány év kivételével továbbra is jelentős maradt. A csikók száma a lovakéhoz viszonyítva igen magas: pl. Kökényben 1721-ben 3 lovat és 279 csikót, 1742-ben 2 lovat és 189 csikót tartottak nyiván. Nincsenek adataink, hogy hol vették őket és kinek adták el, mert az igázáshoz használt lovak száma 23-nál soha nem volt magasabb. Az igavonó állatok közül első helyen az ökröket kell megemlíteni, mert legalkalmasabbnak bizonyultak a nehéz utakon a fatengelyes kocsik húzásában, a kezdetleges földművelési eszközök használatánál. Hány éves korig jármozták őket, arra nincsenek adataink. A 2-3 éves tinók száma a vizsgált időszakban elég magas. A három éves tinókat feltételezhetően munkára fogták. Azt azonban nem tudjuk, hogy a jobbágy az uradalom felé igásrobotját velük is teljesíthette-e. A szarvasmarhák közül a tehenek száma a legmagasabb: 1121 db. Ha összehasonlítjuk a borjúk számával, akkor a 475 borjú kevésnek bizonyul. 1741-ben 94 4 BML B-M. i. 168. cs. 2696. sz. 5 BML B-M. i. 159. cs. 6 Taba I.: Baranya népessége a XVII. század végén, Pécs, 1941. 26-28.p.