Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - SAROSÁCZ GYÖRGY: A Pécs környéki bosnyákok (horvátok) állattartása

tehén után egyetlen borjút nem jegyeztek fel. Okát a tehenek meddőségében is lehet keresni, vagy rendszeresen levágták vagy eladták őket, de feltételezhető, hogy nem írták össze. Az összeírt sertésekből nem derült ki, hogy abból hány a tenyészkoca és a hizlalásra szánt süldő. Makkoltatni a szerződések szerint csak tenyészállatokat, ártányokat és kimustrált kocákat lehetett - a számuk ebben az időben már magas. Az egy falura, illetve telekre eső bevallott kocák száma alacsony. A legtöbb sertést 1741-ben találjuk, de ezt sem lehet magasnak tekinteni. 1721-ben a kilenc faluban csak egyetlen egy sertést írtak össze, Pogányban. Juhot és kecskét az összeíró az első három évtizedben alig talált, csak az 1728 és 1748 közötti adatokra érdemes odafigyelni. Juhot ekkor is alig tartanak, egyedül 1742-ben Szőkéden volt 163 db. A legtöbb kecskét Kökényben találjuk, Németiben viszont egyetlen egyet sem. Az összeírás adataiból nem kapunk választ arra, hogy az állattartás egyenlőtlensége miért alakult így. A természetes elhulláson túl lehettek évek, amikor a dögvész komolyan megtizedelte az állatállományt. Ilyen jellegű feljegyzéssel azonban nem találkoztam. Ebben az esetben feltétlenül lennie kellett volna, mert tűz esetén a jobbágyok a következő 3 évre kérnek minden adó és robot alól felmentést, mert különben nem képesek annak eleget tenni. Sok múlott azon, aki az összeírást végezte, de feltételezhető, hogy a jobbágyok egyszerűen elhallgatták az állatállomány tényleges számát. Az 1786-os összeírás szerint e falvakban összesen 263 lovat és 233 ökröt találtak. A telkesházak száma 400. Minden földdel rendelkező jobbágynak egy (1-2) igásállata volt. A tehenek száma igen alacsony, a jobbágyok többségének nem volt. Két községet kivéve egy telkesházra 2 db sertés jutott. Kecskét és juhot csak Kökényben, birkát Szőkéden tartottak, de csak néhány darabot/ Ez az állatállomány is kevésnek bizonyul. 1785-ben a személyi Vukovics János tanúvallomása szerint saját kecskéit őrizte. Ugyancsak felsorolták azt a 18 ökrösgazdát, akik ökreikkel az uradalomnak szántottak.

8 A robotra kirendelt igavonó állatok száma több, mint az összeírásban a következő évben szerepel, de az úgynevezett aprójószág száma is ennél jóval magasabb lehetett, mert nem volt ház, ahol néhány juhot és kecskét ne tartottak volna. A lovaikat és a szarvasmarháikat részben maguk nevelték, részben csere útján szerezték, többségük a pécsi, a mohácsi, a siklósi, az eszéki vásárokon, ahol 20, 30, 40 forintért vették párját, de voltak, akik Szlavóniából hozták.

9 Az állatok közül az összeíró egyedül az ökröket tartja értékesnek, mert azokat a földművelésnél igen jól tudják használni. A lovakról megemlíti, hogy köztük huszárlónak való nincsen. 1828-ban a hat község igásállatainak adatai növekedést nem mutatnak: ökör 319 db, ló 214 db. A tehenek és a sertések száma a felére csökkent: 48 db tehén (ebből 18 db meddő), 232 db sertés, a juhok száma Kökényben, Pogányban és Szőkéden a legmagasabb, kecskét csak két faluban találunk, többet Szőkéden. A növendék állatok közül kevés az üsző, csikóból csak egyet 7 Descriptio, 1786. 8 3ML Alisp. ált. i. 1326/1786. 9 Descriptio, 1786. (lásd a bosnyák falvakat).