Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - SAROSÁCZ GYÖRGY: A Pécs környéki bosnyákok (horvátok) állattartása

A PÉCS KÖRNYÉKI BOSNYÁKOK (HORVÁTOK) ÁLLATTARTÁSA SAROSÁCZ GYÖRGY Állattartás A török Baranyából való kiűzése előtt a falvakban élő horvát lakosságról, gazdálkodásukban a földművelés és az állattartás megoszlásáról nincsenek adataink. Mindkettő jelentős lehetett, a török megszállók érdekeltek voltak abban, hogy a lakosság adófizetőképes legyen. Ugyanakkor a katonaság és a tisztviselők számára jelentős mennyiségű élelemre volt szükség, amit mindenkor helyben kellett megtermelni. A Balkánról idetelepültek általában kedvelték a birka, kecske és marhahúst. (A mohamedán vallásúak a sertést nem ették.) A paraszti téli felső ruhadarabokat elsősorban birkából varrták, míg a különböző lábbelik készítéséhez már vastagabb bőrre volt szükség. Mindez szükségessé tette, hogy a jobbágyság jelentős számú állatot tartson. A 17. század végén a megye felszabadításával járó háborúk során nemcsak a lakosság száma csökkent erősen, de az egy család tulajdonát képező állatok száma is igen alacsony lett. Feltételezhető, hogy a korábbi évtizedekben jóval magasabb volt. Baranyában a 1.7. század utolsó évtizedeiben és a 18. század elején „bevándorolt egy délszláv jobbágynak több igavonó állata volt, mint amennyi az akkor már itt lakó egy magyar jobbágyra jutott".

1 A szerzőnek ez a megfigyelése elsősorban a bólyi uradalomhoz tartozó falvakra vonatkozik, de ez talán általánosítható az egész megyére. A 18. századtól rendelkezésünkre álló állatösszeírások legtöbb esetben pontatlanok, mert a kisebb állatfajták (juh, kecske, malac) többségét kihagyták, illetve a jobbágyok nem mondták be, mert azokról is külön kellett adózniuk vagy dézsmát adni. A püspöki uradalomnak 1723-ban 12 szaiántai gazda 70 malac után fizetett állatonként 10-10 dénár apródézsmát.

2 A juh- és a kecsketartó gazdáktól a földesúr bárányok és gidák után kilencedet szedett, minden gazdától évente borjút kapott. A bárányt 4, a gidát 3, a borjút 1 forint 30 krajcárért lehetett megváltani.

3 A bólyi uradalom 1835-ben egy bárány megváltását már 3 ft. 30 krajcárban állapította meg. A meg nem 1 Nagy L: A Baranya megyei Batthyány uradalom népessége és javai 1701-ben. Baranyai Helytörténetírás 1978. Szerk.: Szita László. Pécs, 1979. 67. p. 2 PPL Fasc. 264. No. 4. 3 BML Uti. Urbárium, 10-11. (lásd a bosnyák falvakat).