Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - SONKOLY KÁROLY: A megyefai Jeszenszky-kastély (Megyefa és földesurai)

amennyiben erre egy 1842 végén, Horváth Leopold pécsi ügyvéd által felvett okmányjegyzék közvetett bizonyítéknak tekinthető.

153 Az egymással ekkor nem a legjobb viszonyban lévő bükkösdi és megyefai ágak benne megbízhattak.

154 A korabeli forrásokból kitűnik, hogy Jeszenszky Antal jó gazda és keménykezű földesúr volt, aki minden eszközzel a birtok jövedelmezőségének növelésére törekedett,

155 ami kiváltotta jobbágyai ellenállását is. Ebben az időben kezdték kialakítani allodiumaikat a Jeszenszkyek, ami szintén konfliktusokhoz vezetett.

156 A kortárs mozsgói plébános, Kollárovics Sebestyén szerint Jeszenszky Antal „úgy sanyargatta az ibafaiakat, mint fáraó a zsidókat".

157 Az itt élő horvátokat még Horváth Dániel telepítette be az 1740-es években,

158 s mindenféle kedvezményekben részesítette őket.

159 Unokája viszont - hasonlóan más uraságokhoz - már többet követelt tőlük, megkívánta az időközben az egész országban egységesítetten bevezetett urbáriumban rögzítettek teljesítését, s néha még ezen felül is.

160 Parasztjaival az 1780-as évek elején sokáig elhúzódó viszályba keveredett, s azok a vármegyénél, sőt még az uralkodónál, II. Józsefnél is bepanaszolták,

161 amit vizsgálat követett. 1783-ban nyert szolgabírói rangja sem volt elég a neki kedvező vármegyei döntés eléréséhez, egyes kérdésekben elmarasztalták.

162 Ez is hozzájárult ahhoz, hogy cserélt bátyjával,

163 aki 1783-ban átvette lbJ Lásd 88 j. 154 Lásd 283 j.-nél. 155 Rúzsás, 1964, 132-133.; Szaszkó, 1981, passim. 156 Szaszkó, 1981, 56. 157 Kollárovics Sebestyén mozsgói plébános, az 1790 körül kezdett História Domus elején, a történeti részben írt Ibafáról (fordítását közli: Vargha K, 1968, 119-121.). (Lásd még: 177 j.) 158 A korábbi lakosságra vonatkozóan, egy 1727-es forrás említi, hogy az itt élő, vitatott jogállású nemesek ekkor végleg elveszítik nemességüket, amit bizonyára nem sikerült megfelelő módon igazolniuk. Annak ellenére, hogy feltételezhetően a terület középkori kisnemesi családjainak paraszti sorba süllyedt leszármazottai voltak. Valószínűleg emiatt elköltöztek, s a falu elnéptelenedett (lásd még 62 és 72 j.). Ennek tudható be, hogy az 1742-es Conscriptio Domestica-ban még nem szerepel, de az újratelepítés után, 1748-ban, uezen. forrás már 24 családfőt és 1 jövevényt, 1752-ben pedig 29 családfőt, stb. hoz. Ekkoriban Horváth Dániel 3 faluja közül Ibafa a legnépesebb. Jellegzetes a betelepült horvátok nagyarányú dohánytermesztése, ami később is jellemző Ibafára (Vargha K, 1968, 119.; lásd még a 72 és 73 jegyzeteket). 159 A „Válasz a 9 kérdőpontra" c, 1767-ben kelt iratból (BML, VII, 2. f. doboz, 1 ./A.pallium) kiderül, hogy Ibafának nincs urbáriuma, a lakosokat betelepítő földesúr, Horváth Dániel contractust kötött velük. Ennek feltételei enyhébbek voltak az urbáriumnál (Szaszkó, 1981, 46-48.; Uott, 285-288, III. mellékletben hozza az 1744-ben kötött szerződés szövegét. Ez utóbbi dátum a telepítés évszámai). 160 Szaszkó, 1981, 49. A vonatkozó forráscsoportot lásd a 117 j.-nél. A korban általános jelenségről van szó. Példaként elég, ha a szomszédos Tolna megyei Gyönk község parasztjai és földesuraik évekig húzódó vitáját említjük (Hajdú, 1974, 197-203.). 161 Rúzsás, 1964, 98.; Vargha K, 1968, 120.; Szaszkó, 1981, 49, lásd a 157 j.-nél hozott forrást. 162 A vonatkozó iratok (jobbágyi panaszok, vizsgálatok) megtalálhatók a 117 j.-ben hozott forráscsoportban. Csebény esetében is tudunk hasonló ügyekről (Rúzsás, 1964, 105, 111.). 163 Ekkoriban (1793. máj. 26-án) osztotta szét jószágait gyermekei között özv. Jeszenszky Jánosné, sz. Horváth Klára (Jeszenszky-levt, Iratjegyzék, No.47.), aminek fontos szerepe lehetett a cserében (lásd még 144 j.-nél).