Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - SONKOLY KÁROLY: A megyefai Jeszenszky-kastély (Megyefa és földesurai)

Ibafát, Antal pedig Csebénybe költözött.

164 Egy iratjegyzékben említett nyugta szerint, Emánuel kifizette neki az ibafai építkezések árát.

165 Antal 1786-ban, új lakóhelyén is kúriát és istállót emeltetett.

166 Csebényi rezideálása idejére esett az ország, ill. a környék első modern statisztikai felmérése 1785-1786-ban, megelőzve a Józsefi országos népszámlálást.

167 A Pécsi Kerület jozefinista adminisztrátora, gr. Széchényi Ferenc 1785-ben elrendelte az irányítása alá tartozó terület részletes összeírását,

168 ebből azonban szinte csak Baranya vm. készült el.

169 A Szentlőrinci járásban a precíz munka oroszlánrészét Boda Imre főszolgabíró végezte el, ill. irányította,

170 de még befejezése előtt lemondott, s tisztét Jeszenszky Antal vette át

171 és ő folytatta az összeírást.

172 A Széchényi-féle „Kérdőpontok" többszáz kérdést tartalmaz, részletesen átvilágítja a járást és községeit.

1 Az összeírásból, ill. az ezt követő országos népszámlálás adataiból

174 megtudjuk, hogy ekkor Ibafa földesura Jeszenszky Emánuel, s a falunak majd 700 lakosa van, házainak száma 100 körüli. A parasztok mellett 5 iparost és 1 tanítót is lajstromba vettek.

175 Jeszenszky Antal Megyefa és Csebény birtokosa. Ezek jóval kisebbek, a lakosság száma még együtt sem éri el 164 Angyal, kézirat, p. 17; Vargha K., 1968, 120, 121. 1786 okt. 12-én is Csebényből datált egy felterjesztést (BML, VII, 2. f. doboz, 1/A. pallium/, mint „Possis Csébeny haereditarius et actualis Possessor". 165 A nyugta 1783. nov. 10-én kelt (Jeszenszky-levt, Iratjegyzék, No. 41.). 166 Angyal, kézirat, p. 17.; Vargha K, 1968, 121.; Szita, 1976, 78. „... ma már csak helyét tudjuk" (Bükkösd földesurai, p. 1.). Pesti, 1982, I, 362, No. 2. szerint, akkor már csak a pince van meg a kastély romjaiból. 167 Thirring Gusztáv: Magyarország népessége II. József korában. (Bp. 1938); Dányi Dezsó-Dávid Zoltán (szerk.): Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787). (Bp, 1960), (Történeti statisztikai kötetek-sor.); Dányi, 1975. 168 Az ún. „Kérdőpontok"-ról lásd: Hajdú, 1974; Uő, 1982, 271-276. A Kérdőpontok felsorolását lásd: Taba, 1975, 179-198. 169 „Descriptio Physico Politico Topographica comitatus Baranyensis" (1785-1786), Tom. I-IV. (1653 számozott lap=3306 oldal) (OSzK, Bp, Kézirattár, Fol. Lat. 289.). Csak a Szentlőrinci járásról készült publikáció (Taba, 1975). 170 Taba, 1975, 130, 141.; Hajdú, 1974, 234.; Uő, 1982, 276. Boda szentlőrinci főszolgabíró keresztneve Imre volt (Angyal, 1912/3, 107.; Taba, 1975, 130, 141.; Ódor, kézirat, 1992, 262-263.), tehát Hajdú, a fenti, két helyen tévesen ír Józsefről, aki a következő évtizedekben siklósi főszolgabíró (Ódor, id. h.). 171 Angyal, kézirat, p. 17. a hivatalnak, Boda Imre lemondása után, Jeszenszky Antal által történt átvételére 1786. júli. 3-as dátumot hoz. Uő, 1899, 66-nál szintén 1786-ot ír. Uő, 1912/3, 107-108-nál az áthelyezés időpontjára 1785. júli. 8-át adja meg. Ez utóbbi téves, mert a főispán 1785. júni. 29-i, vonatkozó rendeletét a vármegye részleges közgyűlése júli 4-én tárgyalta és a főszolgabíróknak csak júli. 9-én adták ki (Taba, 1975, 129.; Hajdú, 1982, 272. 16 j.). A végrehajtás csak ezután indult. A szakirodalom szerint a járás zömének összeírása még Boda Imre munkája, s csak a vége Jeszenszky Antalé (lásd 172 j.). (Lásd még: Taba, 1975, 130, 141.; Hajdú, 1982, 276.) 172 Kosáry Domokos: Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. I. k. (Bp, 1970), 278. 173 Lásd 168 j. 174 Az összeírás és a népszámlálás adatai gyakran eltérnek egymástól. Például a házak száma Ibafán az előzőben csak 66, míg az utóbbiban 96. Az eltérések okairól: Taba, 1975, passim. 175 Taba, 1975, 204-221. (táblázatok); Dányi, 1975, 10-11. No. 114. A népszámlálás 1787. júni. 16án kelt táblázatos összesítője a járásra megtalálható a pécsi levéltárban (..Populations Summarium ins gantzen Szent Lőrincer Processes", BML, IV, 2. d.).