Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - NAGY IMRE GÁBOR: Névmagyarosítási törekvések a dualizmus kori Pécsett és Baranyában 1867-1895

A 16. században a nemesség, polgárság, jobbágyság egyaránt kótnevű volt, ós a megkülönböztető nevek általában öröklődtek is.

4 A leggyakoribb családnév-típusok az apanóvi keresztnevek közül a teljes nevek (Gál, Egyed), a rövidített kicsinyitőkópzős nevek (Gerő, Sebő, Marko, Ivánkó, Palkó ), a patronymicum képzős (-fi, -fia, -a, -e, -i) nevek (Pálfy, Póterfi, Lőrincze, Jánosi), a ragadványnevek és a földrajzi nevek közül főleg az -i képzővel alkotott nevek.

5 Természetesen még a 17-18. században sem volt ritka a névcsere. Minden közösség az eredeti családnevüktől függetlenül szívesen nevezte el az új lakosokat régebbi lakóhelyükről (Baranyai, Csajági, Halasi), nemzetiségükről (Székely, Németh, Tóth) vagy foglalkozásukról (Ács, Kovács).

6 A névcserék a ragadványnévadással is összefüggésben lehettek. A családnév és a keresztnév (gyakoriságuk miatt) gyakran nem volt elegendő a megkülönböztetéshez, ilyenkor a közösség egy harmadik nevet, ún. ragadványnevet (csúfnév, gúnynév) ragasztott hozzájuk. Ez a ragadványnóv igen sokszor az eredeti családnevet is felváltotta.

7 A 18. századi pécsi névváltoztatásokra Bezerédy Győző említ néhány szemléletes példát. Rodrigues János püspöki muskétásból így lett Spanull, majd fiát, aki kőműves lett, már Spanyolnak nevezték. Seres Andrást Schorosként, majd Csőrösként írták össze. Szablár János kardkovács és családja hol Szablár, hol Csiszár (mindkettő kardkovácsot jelent) néven szerepelt.

8 A családnevek állandósulása, öröklődővé válása az írásbeliséghez is szorosan kapcsolódott. Az, hogy az egyes családnevek mikor és milyen alakban állandósultak, az függött az anyakönyvvezető lelkészek, összeírok nyelv- és helyismeretétől is. Amíg a családnevek nem állapodtak meg, szabadon lehetett őket váltogatni, tehát tulajdonképpen a mai értelemben vett névváltoztatásról sincs értelme beszélni. A családnév használata a 19. század elejére vált az egész országban kötelezővé, kötelezően öröklődővé. Ettől kezdve már csak hatósági engedéllyel lehetett megváltoztatni őket.

9 Ezeket az újabb kori szándékos és mesterséges névalakításokat nevezzük névváltoztatásnak. A névváltoztatás korántsem magyar sajátosság. Ez a jelenség szerte a világon megtalálható, gyakran a magyarországinál nagyobb mértékben is. Franciaországban már a 16. században törvény szabályozta a névváltoztatást és királyi engedélyhez kötött volt. A svédeknél a 17-18. században különösen a -son végű apaneveket változtatták meg. A humanisták a 16-18. században mindenhol latinosították a nevüket.

10 4 Kálmán i.m. 67-70.p. Bárczi Géza: A magyar szókincs eredete. 2. bőv.kiad. Bp. Tankönyvkiadó, 1958. 140-141. p. A 16. században a családnév használatát már az állami nyilvántartás céljából is kötelezővé tették. Századunk névváltoztatásai. Bp. Hornyánszky Viktor, 1895. 3-4. p. 5 Bárczi-Benkő-Berrár i. m. 381-382. p. Bárczi i. m. 138-140. p. 6 Kálmán i. m. 67-70. és 89. p. 7 Lőrincze Lajos: Egy és más a magyar személynevekről. In: Nyelvművelő. Szerk.: Lőrincze Lajos. Bp., Művelt Nép, 1956. 82. p. 8 Bezerédy Győző: Pécsi emberek. In: Pécsi műsor, 1988. május, 15. p. 9 A „Századunk névváltoztatásai" mű pl. 1800-tól 1893-ig betűrendben tartalmazza az engedéllyel megváltoztatott neveket. 10 Kálmán i. m. 70-71, 89-91. p. Szerinte a családnév használatát II. József tette kötelezővé, de ezt a történeti irodalom nem valószínűsíti.