Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Források és tanulmányok a gazdaság, társadalom és politika történetéből - ÓDOR IMRE: Nemesi társadalom a török hódoltság utáni Baranyában

le döntő többségükben a megye székhelyén, a térség legjelentősebb városában, Pécsett. Az egyetlen kurialista település, Szabadszentkirály szegény nemesi népességének súlya a megye nemesi társadalmának sajátos jelleget kölcsönöz, bár ez inkább csak a 19. század második évtizedétől lesz politikai jelentőségű. Az 1754/55. évi nemesi összeírás Baranyában A 18. századi Magyarország társadalmában a nemességnek éppoly döntő szerep jutott, akár a korábbi századokban. Politikai téren, az államigazgatásban is szinte nyomasztó a nemesség túlsúlya. A nemesség nagy tömege ugyanakkor megelégedett azzal a politikai szereppel, mely az autonom „nemesi vármegye" keretén belül neki osztályrészül jutott. A Hármaskönyvben rögzített nemesi privilégiumokhoz, mindenekelőtt adómentességükhöz ragaszkodó kiváltságos rétegek az „alkotmányos szabadság megoltalmazásának" égisze alatt mindenkor szembeszálltak a bécsi udvar érdekeit sértő intézkedéseivel. A kormányzatnak ugyanakkor elsődleges érdeke fűződött ahhoz, hogy a birodalom terheit minél szélesebb alapon oszthassa meg. Ezt a szándékot jelzi a tömeges nemesítést követően az armalisták megtaksáltatása (1595: 5. tc), melyet a vármegyei költségek kiterjesztése után a tizedfizetési kötelezettség előírása (1613: 4. tc) nyomatékosított. Még elkerülhetetlenebbé tette és szélesebb alapra helyezte a nemesség megadóztatását az 1715. évi 8. törvénycikk, amely az állandó hadsereg felállításán túl a nemességet kötelezte a hadsereg költségeihez való hozzájárulásra.

113 Ez a cél, az adóalanyok szaporítása vezérelte a ///. Károly által elrendelt nemességvizsgálatot (1723.). A vármegyék azonban - érzékelve a veszélyt - meglehetősen szabadon értelmezték az előírásokat. Tehették ezt annál is könnyebben, mert a kancellária normatívái nem voltak kellően szabatosak. így nem véletlen, hogy 1732-ben újra el kellett rendelni az országos nemesi vizsgálatot, immár módosított, határozottabban körülírt szabályok szerint. De az újabb vizsgálat eredménye - a félreértelmezések és tartalmi hibák következtében - sem szolgált a központi kormányszervek megelégedésére. S annak dacára, hogy az 1741: 8. tc. a nemesség egyetemének adómentességét megerősítette, a század közepén a királynő és a kancellária harmadszor is elrendelte a nemesség országos vizsgálatát.

114 Mária Terézia a megcsappant kincstári bevételeket gyarapítandó, a katonaszükséglet idejének múltán a közterhekből vállalók számát kívánta gyarapítani. Az 1754-55. évi országos nemesi összeírás kevésbé a politikailag jogosultak, kiváltságoltak számbavételére irányult, sokkal inkább az adóalannyá való visszaminősítést szolgálta.

115 A harmadik nemessógvizsgálat s az ezúttal pontosabban előírt összeírás - bizonytalanságai ellenére - az időszak 113

Vö. Illésy János: Az 1754-55-ki országos nemesi összeírás. Nagy Iván Családtörténeti Értesítő (I.) 1899.33-34.p. 114

Uo. 35.p. 115

Va/ay Szabolcs: A társadalmi átalakulás lélektani lecsapódása a királyi könyvekben. In: Magyarország társadalma a török kiűzésének idején (szerk. Szvircsek Ferenc). Salgótarján, 1984. 44-45.p.