Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Források és tanulmányok a gazdaság, társadalom és politika történetéből - ÓDOR IMRE: Nemesi társadalom a török hódoltság utáni Baranyában

» egyik legfontosabb forrása, amely autentikussága folytán a későbbi nemessógigazolások alapjául szolgált.

116 Az 1754-55. évi nemesi összeírás végrehajtási utasítása mindmáig nincs közzétéve. Illésy - az összeírás feldolgozója - többszörösen utal a vármegyékhez intézett helytartósági leirat fogyatékosságaira: „Tökéletlenek voltak a szabályok, melyek szerint el kellett járni; tökéletlenek voltak - már akarva vagy nem akarva - a végrehajtó községek: nem csuda tehát, ha az így készült munka is tökéletlen lett.'

1 ir Az eljárás egyik legfőbb fogyatékossága az volt, hogy a vizsgálat nem terjedt ki a közismert ós birtokjogon nemes családokra. Ebben persze éppen a törvények akadályoztak, ugyanis minden birtoklással kapcsolatos per csak a törvényes bíróság előtt volt tárgyalható, így a birtoklás jogának bizonyítására, az igazoló oklevelek felmutatására a vármegye, mint közigazgatási hatóság a nemes embert nem kényszeríthette. Ebből fakadt, hogy sok vármegye az általánosan ismert nemeseket teljesen figyelmen kívül hagyta, így természetesen kimutatásában sem szerepelt. Más megyék ugyanakkor még a főpapokat és főnemeseket is jegyzékbe vették, jóllehet azok nemesi jogát meg sem vizsgálhatták. Másik, általános következetlensége az volt az összeírásnak, hogy nem tartotta be az előírás ama rendelkezését, hogy a birtokosokat ós az armalistákat különítse el egymástól. A vármegyék többsége ezt megtette ugyan, de jónóhány nem. A birtokos és csak címerlevéllel rendelkező nemesek precíz megkülönböztetése ugyancsak elmaradt, s az ebből fakadó félreértések nyomát magán viseli az összeírás.

118 (Gyakran például egyazon család egyik tagját a birtokosok, másikat az armalisták közé jegyezték fel.) Sajnálatos fogyatékossága az összeírásnak az is, hogy - az esetek túlnyomó részében - minden valószínűség szerint csak a családfőkre, pontosabban a nemesi háztartásokra terjedt ki, (így a nemesség létszámát illetően ezt követően is becslésekre vagyunk utalva.) A lakóhelyek feltüntetése is csak a megyék kisebb részénél (pl. Liptó, Mármaros, Trencsen, Ugocsa, Vas, Zala és. Baranya) valósult meg. Célját a harmadik országos nemesi vizsgálat és összeírás már csak az említett okokból sem érhette el, mindazonáltal gyakorlati haszna nem volt csekély, mivel az 1755. évet követő nemességvizsgálatok és igazolások hiteles alapjául szolgált, továbbá korszakhatárt is jelentett, mivel a „Királyi Könyvek" nemesi adatainak folyamatos ós korrekt vezetését is maga után vonta. Hogy mennyire használható a nemesség számának megállapítására az 175455. évi országos összeírás összesítője, a következőkben ezt a baranyai számadatokkal illusztráljuk. Az lllósy-féle összesítés szerint a baranyai nemesek száma 171, mégpedig 74 birtokos és 97 armalista.

119 Az eredeti forrás alapján készült összeírás pontosan tartalmazza az összeírás tételeit, így trendjeit tekintve hasz16

Ódor Imre: Kurialista nemesek és településeik a késő-feudalizmus kori nemesi összeírásokban. In: Rendi társadalom-polgári társadalom 2.(szerk. Erdmann Gyula). Gyula, 1989. 35.p. 117

Selésy: i.m. 1899. 35.p. 118

Az összeírást feldolgozta és közreadta Illésy János: Az 1754-55. évi országos nemesi összeírás. Bp. 1902. U9

lllésy: i.m. 1902.148.p.