Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)
Források és tanulmányok a gazdaság, társadalom és politika történetéből - ÓDOR IMRE: Nemesi társadalom a török hódoltság utáni Baranyában
alapján a kétségtelen nemesnek bizonyult Vita és Bozó családok számára az olyannyira óhajtott nemesi bizonyságlevól, 30 éves konok harc után immár végérvényesen kiadatott. 103 Országos nemességvizsgálatok Baranyában A rendi struktúrában a társadalmi állapot öröklődik. Az utódok beleszületnek szüleik társadalmi jogállásába, viszik tovább magukkal ugyancsak az örökítés lehetőségével és szükségével. A nemesi jogállás Örökletességét Werbőczi - az egy ós ugyanazon nemesi szabadság elvi egységének gondolatkörében maradva - természetszerűleg nemcsak a birtokosokra, hanem az armalistákra is vonatkoztatta. „Bármelyik módon tett nemeseket, valamint ezeknek fiú ágon törvényesen leszármazó örököseit... valóságos nemeseknek tekintjük" - írja Hármaskönyvében. 104 Werbőczy öröklődósi elméletét aztán a gyakorlati élet is tovább tágította, mivel az hamarosan a leányágra is kiterjedt. Az armálisokban szinte sztereotip formulává vált, hogy nemcsak az oklevélben megnevezett személyek nyertek nemességet, hanem minden örököseik és utódaik is. 105 A társadalmi állapot örökletessége szükségessé tette a bizonyítási eljárás rendszerének kialakítását, a nemességigazolást (investigatio). A fő- és köznemesi rend egymástól, de különösen mindkettőnek az armalistákról való elkülönülése a nemességigazolás gyakorlatában is megmutatkozott. A főnemesnek egyszerűen nem volt szüksége kiváltságos jogállásának bizonyítására. Azt senki kétségbe nem vonta, különben is a birtokkal mindig igazolhatta kiváltságos állapotát. A középbirtokosoknál is kevés gonddal járt a nemesség örökítése, mert a birtok még itt is garanciát jelentett az utódok számára. A nemesség bizonyítása ugyanakkor súlyos problémaként jelentkezett a töredék fundusra szorult egytelkesek (kurialisták) és az armalisták körében. Az igazolási eljárás sikerétől függött, hogy személyes szabadságukat megtarthatják-e, avagy osztoznak a jobbágytömegek sorsában. 106 Az igazolásnak különösen a nemességszerzést követő harmadik-negyedik generációtól növekedett meg a jelentősége. Az utódok gyarapodó száma megnövelte az armalisták migrációs kényszerét, s a lakhelyet változtatóknak az új helyen igazolniuk kellett öröklött nemességüket. Armálisukat is újra ki kellett hirdettetniük, ha más megyébe költöztek. De bizonyító eljárásra szorultak azok is, akiktől erőszakkal elvették vagy elvitatták hajdani nemesi szabadságukat. Nem véletlen tehát, hogy a nemesítés nagy korszakának tekintett 17. századot köve1UJ BML Kgy.i. 81/1754 104 Werbóczy István hármaskönyve (ford. Kolozsvári Sándor-Óvári Kelemen). Bp. 1894. 42.p. Szabó István: A jobbágy megnemesítése. Turul, 1941. 21. skk. és kellő kritikával Komáromy András: Jobbágynemesítés. Családtörténeti Értes'rtő(ll.) Bp. 1901,6. skk. - A címerlevelesek a 18. század közepén az akkori teljes magyar nemességnek mintegy 42%-át képviselték. Vö. Szabó István: A nemesség és a parasztság osztályviszonyai a XVI-XVIII. századokban. In: Szabó István: Jobbágyok parasztok. Bp. 1976. 249.p. 106 Lásd korábbi példáinkat.
