Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Források és tanulmányok a gazdaság, társadalom és politika történetéből - ÓDOR IMRE: Nemesi társadalom a török hódoltság utáni Baranyában

tásaik teljesítésére kényszeríteni, akik válságos helyzetükben magához az uralkodóhoz fordultak. A király a Helytartótanács útján a panaszok kivizsgálására és a panaszosok védelmére utasította a megyét. Az 1738-as konfliktust a megye ismét egy nemesi vizsgálattal kívánta elsimítani.

95 Eredménytelensége folytán azonban 1743-ban újabb vizsgálat vette kezdetét, melynek lezárultával a panaszosok nemes voltuk „újabb és kimerítő" bizonyítására utaltattak.

96 Falvaink „bizonytalan nemesei" ez idő tájt már nem csupán az uradalom járandóságait hagyták figyelmen kívül, a bordózsmát tagadták meg, hanem a vármegyei hatóság rendelkezéseit is negligálták. így fordulhatott elő, hogy az uradalom a vármegyei karhatalmat hívta segítségül a már-már lázadással fenyegető helyzet megoldására. A hangadók (Kakas Mihály, Saár János, Pap Ferenc) elfogatását óriási felzúdulás követte, s a lakosság ismét a királyhoz fordult orvoslatért. Az uralkodó utasította a vármegyét, hogy „a Dinnyeberki, Nagyváty, Szeged és Nagypeterd helységben nemességet igénylő családokat az uradalom által elnyomatni, jogtalanul termeltetni, zaklattatni ne hagyja", a letartóztatottakat pedig bocsáttassa szabadon.

97 A megye jelentésében

98 indokolta beavatkozása szükségességét, s egyúttal a panaszos nemesi családok ügyének pártfogását is felvállalta. Kakas Mihály és társai azonban maguk szerettek volna gondjukon segíteni, s az uradalom elleni küzdelemben szövetségesül inkább a jobbágyokra számítottak. S így a megyének az új földesurat, Vécsey bárót kellett támogatnia.

99 A szembenálló felek egyike sem engedett, s a joghézag bőven adott lehetőséget az egyéni értelmezésekre. A patthelyzet elvi megoldását a panaszos családok és a földesúr közötti perek utóbbi számára kedvező királyi táblai ítélete jelentette 1746-ban. Ezt követően Vécsey az engedetleneket úriszéke elé idéztette, a jobbágyi szolgáltatások teljesítésén túl többezer forintos census megfizetésére kötelezte, mintegy 50 embert pedig „erőszakkal ós kegyetlen veréssel" munkára hajtatott. A mozgalom fejeit vagyonvesztésre ítélte ós kidobatta lakásaikból.

100 Az úriszék ítéletei és határozatai által megfélemlített lakosság már - viszonylag - könnyen elfogadta a birtokviszonyokat ós a szolgáltatásokat rögzítő urbáriumot, melynek következtében a zavargások végleg megszűntek. A nemességet vitató családok 1748-ban még egy kísérletet tettek jogaik bizonyítására, amely ekkor már csak per útján valósulhatott meg. Az 1749. szeptember 1-jén kezdődő per - ekkor már részben az uradalom új ura, Esterházy Miklós gróf ellen - megjárván a királyi, valamint a hétszemélyes táblát is, 1752-ben fejeződött be.

101 A pert kezdeményező 10 személy közül a per végeztével már csupán kettőnek, Vita Mátyásnak ós Bozó Gergelynek maradt esélye arra, hogy családja nemességét igazolja.

102 A vizsgálat az 1754-es évben eredményesen ért véget. A Fonyó Sándor nagyprépost elnöklete alatt álló bizottság jelentése ^BML Kgy.i. 187/1738. ^BML Kgy.i. 20/1744 97

Az 1744-es év eseményeit részletezi Angyal: i.m. 109.p. 98

BML Kgy.i. 188/1744 "A megye állásfoglalása: BML Kgy. jkv. 1745. március 15. 100

Vécsey eljárásáról Id. Angyal: i.m. 110-111 .p. 101

Uo. 111.p. 102

BML Kgy.i. 116/1752