Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)
Források és tanulmányok a gazdaság, társadalom és politika történetéből - ÓDOR IMRE: Nemesi társadalom a török hódoltság utáni Baranyában
határozatnak sem volt különösebb foganatja, s a szembenálló felek egyaránt a Helytartótanácsnál keresték igazukat. Az uradalom felterjesztésére a Helytartótanács újabb vizsgálatokat rendelt el, továbbá utasította a megyét a testirnonialisok visszavételére. 86 Ennek következtében - az érintettek tiltakozása ellenére a nemesi bizonyságlevelek visszavétettek, és újabb vizsgálat vette kezdetét. A szorongatott nemesek is a Helytartótanácsot ostromolták sérelmeikkel. A megismételt vizsgálat eredménye ugyanis egyik felet sem elégítette ki, pedig a Bakics Gábor nagyprépost vezette bizottság nagy körültekintéssel járt el. A felmutatott dokumentumok alapján elismerte az érintett családok nemességót, ós a bizonyságievelek kiadását ismét elrendelte (1732.május 22.). Az uradalmi prefektus óvása következtében azonban a határozat nem válhatott jogerőssé, s így a jelzett családok nem kerültek be az első országos nemesi vizsgálatot lezáró, úgynevezett igazolt nemesek jegyzékébe, 88 Alig egy óv múltán viszont Zeni János és Tóth Tamás nagyvátyi, Kakas Mihály, Pap Mihály, és Kis Saár János nagypeterdi, valamint Vitta István ós Kovács Mihály dinnyeberki lakos - a megyegyűlós végzése értelmében - bekerült a megye nemeseinek lajstromkönyvébe. Az uradalom újbóli határozatát ismét helytartótanácsi utasítás követte, amely további vizsgálatokat rendelt el. Az 1734-es leirat 90 a folyamodók nemesi voltát bizonyító iratokat nem tartotta elegendőnek, ahhoz azonban elégségesnek, hogy mindannyiukat a személyes nemesi jogok élvezetében meghagyni rendelte, s a további bizonyítás lehetőségót is fenntartotta számukra. 91 Nagyváty, Nagypeterd, Dinnyeberki és Szeged lakosai egy évtizedes küzdelem után vajmi kevés eredményt tudtak felmutatni. Joggyakorlat (usus) alapján bejárhattak ugyan a megyegyűlósekre, ám ingatlanaikat a szentlőrinci uradalom továbbra is úrbéri földnek tekintette, s így elvárta tőlük is a jobbágyi szolgáltatásokat. 92 A folyamodók, kikhez a Hernád, Sértő, és Kónya családok (Nagypeterd) is csatlakoztak, igyekeztek újabb bizonyítókokkal szolgálni. Az ekkor már Schmakers Péter Miklós kanonok által vezetett bizottság újabb vizsgálatának eredményét 1736 szeptemberében mutatta be a közgyűlésnek. 93 Elégséges bizonyítókok alapján a Kakas, Sértő, Pap, Kónya, Ury (Ibafalvay), Bódis ós Bak családokat kétségtelen nemesnek nyilvánította, a Vitta ós Bozó családokat a leszármazás kiegészítésére, a Nagyvátyiakat valamint a peterdi Kis ós Vajda famíliát további bizonyítékok bemutatására utasította, míg a Hernádi család ügyét függőben hagyta. Eközben az uradalom erőszakos eszközökkel, javaik elkobzásával, bebörtönzéssel, sőt botbüntetóssel is igyekezett a „konok népséget" jobbágyi szolgálta^Mindez az 1731. április 29-i közgyűlésen vált ismertté. BML Kgy. jkv. 1731. ápr. 29. 87 A bizottság 1732. május 22-én mutatta be munkája eredményét. Vö. Angyal: i.m. 1911. 107.p. ^Lásd II. sz. melléklet. B9 BML Kgy. jkv. 1733. július 11. ^BML Kgy. jkv. 1734. augusztus 3. - Tartalmi kivonatát közli Angyal: i.m. 1911. 107.p. 91 A közgyűlés határozata: BML Kgy. i. 53/1734. 92 Vö. Angyal: i.m. 1911. 107-108.p. 93 Erre az 1736 szeptemberében tartott közgyűlésen került sor. BML Kgy. jkv. 1736. szept. 18. 94 A közgyűlés határozatát közli Angyal: i.m. 108.p.
